SÉRTŐDÉKENY DARABOK

Demeniv Mihályt és az ő harmonikáját igen sokan megismerték, ő volt ugyanis az első Virtuózok műsor különdíjasa. És nem csak megismerték, meg is kedvelték, emellett a tehetségét is maximálisan elismerték: a Baráti Kör egyik támogatója, a Concorde Értékpapír Zrt. tavaly neki ítélte a Concorde Tehetség Díjat. Az interjúnkat – bevallom – azért is vártam, mert szerettem volna a harmonikát közelebbről megvizsgálni, de erre nem volt alkalom. Mihály hangszer nélkül, egy rolleren érkezett a kávézóhoz. 

–Általában rollerrel jár?

-Gyorsul az élet, egyre több program van, de sportolás is egyben, ki kell használni. A hangszert viszont soha nem szállítom rollerrel.

-Tényleg, hány hangszere van?

-Van a sajátom, amin gyakorolok, és nemrég kaptam ajándékba Tatabánya városától is egy harmonikát. Nagyon büszkék rám, amiért a Virtuózokban megnyertem a Különdíjat. Azt mondták, hogy lassan már Tatabánya címerében is meg kellene jelennie egy kis harmonikának….egyébként úgy kerültünk át Ukrajnából Magyarországra, hogy Tatabányára kerestek sürgősen harmonikatanárt. A szüleim a Don-menti Rosztovban tanultak, ott működött az egyik legerősebb harmonika iskola.

-Akkor maga beleszületett.

-Igen, de a szüleim sosem erőltették, hogy ezt a pályát válasszam, inkább azt kérdezték, hogy biztosan ezt szeretném-e. Tudták, mennyi munkával jár ez, dehát én, miután megkaptam az első hangszert, többé nem raktam le. Kísérleteztem vele, nézegettem, aztán amikor megtanultam a hangokat, nagyon nagy élmény volt, hogy kottából el tudok játszani egy darabot.

-Hány éves volt akkor?

-Olyan öt-hat

-És amikor áttelepültek?

-Ötödik osztályba jártam. Egyikünk sem tudott magyarul, a szülőknek két héttel később már tanítani kellett, pedig még alig beszélték a nyelvet. Nekem egyszerűbb volt, mert egy évig úgy jártam iskolába, hogy csak figyeltem. Emlékszem, egyszer egy matekdolgozatot én is megpróbáltam megírni. Egész órán azon gondolkodtam, hogy mit kérdeznek tőlem. Óra végére megértettem, két perc alatt megoldottam, és az enyém lett a legjobb. A többiek meg csak néztek, hogy mi ez, beszélni se tud, mégis megoldotta a matekot.

-Akkor az átállás jól ment. Zeneiskolába is járt?

-Csak szolfézsra, és más kiegészítő tárgyakra. A harmonikát otthon tanultam a szüleimtől.

-Mivel tudna hozzá kedvet csinálni egy gyereknek, aki még nem tudja, milyen hangszert válasszon?

-A harmonika azért nagyon jó, mert minden hangszer benne van. Lehet rajta több szólamban játszani, tudja saját magát kísérni, szóval tulajdonképpen egy egész zenekar. Tatabányán egyszer gyakoroltam a zeneiskola nagytermében, valaki bejött, látta a harmonikát, és csodálkozott, hogy hol a zenekar, amit kintről hallott. A gyerekek egyébként már a harmonika látványát is szeretik, valamiért egzotikusnak tartják. Aztán ha ki is próbálják, és tudnak egy-két hangot játszani, az már óriási élmény a számukra. Bal kézben a gombok, jobb kézben a billentyűk, regiszterek, szíjak…olyan, mint egy játékszer.

-Hol tanít most?

-A szentendrei Vujicsics Zeneiskolában és a Bartók Konziban. Nagyon érdekes helyzet, hiszen odajártam diákként, és találkozom az akkor megismert tanárokkal, mondják is, hogy nem sokat változtam külsőre.

-És elég tanítvány van? Keresett hangszer a harmonika?

-Vannak, most sok végzős is volt, szóval új nemzedék jön. Tavaly egyik növendékem meg is nyerte az országos harmonikaversenyt. Magyarországon egyébként alig van harmonikatanár, először kicsit furcsa is volt, hogy a hangszerünk itt ennyire egzotikusnak számít. A felsőoktatásban is csak akkor jelent meg a harmonika, amikor már a konzervatóriumot végeztem. Érdekes, mert Ukrajnában és Oroszországban ugyanolyan komoly hangszer, mint a hegedű vagy a zongora.

-Előbb említette, mennyi mindenre alkalmas a harmonika. Ez azt jelenti, hogy a repertoár is szinte korlátlan? Bachtól Piazzoláig?

-Elég sok a lehetőség. Sokan megkérdezik, hogy mi a kedvenc darabom, de nem akarok választani, mert a darabok sértődékenyek. Sok mindent szeretek, a barokkot, Bach műveit – ezekből apukám készít átiratokat, de már én is belekezdtem. Aztán vannak nagyon jó, harmonikára írt kortárs darabok, és jazzt is szívesen játszom. Furcsa nekem, amikor valaki azt mondja: nem tud jazzt játszani, mert ő klasszikus zenész. Szerintem pedig egyszerűen csak zenész van. Amikor a Virtuózok 3. fordulójában zongorával próbáltunk egy darabot, a karmester, Kovács János, azt mondta, hogy ő még nem játszott ilyen stílusban, de próbáljuk meg. Meghallgatta egyszer a darabot, megnézte a kottát, aztán már játszotta is.

-A műsornak és magának köszönhetően egész népszerű lett nálunk a harmonika.
-Tényleg egyre több rendezvényen és fesztiválon szerepel, és én is sok meghívást kapok. Nemrég játszottam a Nemzeti Filharmonikusokkal egy Sosztakovics szvitet, most pedig a MÁV zenekarral készülünk közös produkcióra, egy Piazzola darabra a MÜPA-ban. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a közönség. Tavaly végeztem a Zeneakadémián, a Nagyteremben volt a diplomakoncertem, ami azért is nagy esemény a számomra, mert korábban soha nem tartottak itt harmonika diploma koncertet, ez volt az első alkalom. Teltház volt, sokan jöttek Tatabányáról is, szinte az egész zeneiskola. Akkor is, és azóta is többen mondták, hogy megtetszett nekik a hangszer, és elkezdtek harmonikázni tanulni. A Virtuózok után egy évig folyamatosan jártunk koncertezni, és sokaktól hallottam ezt.

-Merrefelé jártak?

-A zsűri különdíjával egy Los Angeles-i koncertet nyertem. Ez volt az első repülőutam, rögtön egy tizenkét órással kezdtem! Odaérkeztünk este nyolckor, de hajnali kettőkor már fel is ébredtünk, szóval nem volt egyszerű az időeltolódás miatt. Az időjárás is más volt, itthon hóesés, ott hőség. A koncert jól sikerült, jöttek magyarok és oroszok is, sokakkal beszélgettem utána. Ami viszont a legérdekesebb volt: a londoni reptéren, ahol átszálltunk, magyarul megszólított egy Új Kaledóniában élő néni, mégpedig azzal, hogy látott a Virtuózokban. Ez nagyon furcsa volt!

-Egy tévé-műsor tényleg óriási ismertséget tud hozni. Ennyi koncert után mi az a helyszín, ahol nagyon szívesen játszana?

-Néha bejárok a Bazilikába orgonát hallgatni, csodálatos a hangzás. Mostanában egyre többet gondolok arra, hogy nagyszerű lenne, ha egyszer én is koncertezhetnék itt!

Bokor Gabriella