Kicsit az intézmény részévé válni…

DELOITTE Közép-európai ügyvezető partner, Pénzügyi tanácsadás

–Ha klasszikus zenéről van szó – ki az a zeneszerző, akinek a műveit a legszívesebben hallgatja?

-Elsőként most hirtelen Keith Jarrett jut eszembe. Az ő kölni és párizsi koncertjeinek felvétele szerintem már „klasszikus zenének” tekinthető, bár valószínű ebben a Zeneakadémia legtöbb tanára nem osztja laikus véleményemet. A régebbi klasszikusok közül azonban nem tudok egyértelmű kedvencet megnevezni, ehhez sokkal többet kellene zenét hallgatni koncerten és otthon is. Egyébként a zenében is, csakúgy mint mondjuk a képzőművészetek terén, pusztán laikus önképzés útján egyre több mindent képes vagyok megérteni és értékelni.  Középiskolásként legtöbben még legfeljebb az impresszionistákért lelkesednek, aztán fokozatosan egyre több régi és újabb műfajt, stílust és irányzatot megismer és megkedvel az ember, amíg eljut a kortárs művekig. Azt nem mondom, hogy zenében is itt tartok már, de talán egyszer ide is elérek.

–Korábban milyen kapcsolódásai voltak a Zeneakadémiához?

-Mivel semmilyen formális zenei képzésben nem részesültem így kapcsolatom a Zeneakadémiával nem volt több az átlagos zeneszerető emberénél. Kivéve talán gimnazista éveimet, amikor rendszeresen jártunk az Akadémiára, hisz ismertük a nézőtéri felügyelőt, akinek már a pozíciója is – mégiscsak egy felügyelő! – kellő tiszteletet ébresztett mindenkiben,  és nevének említésére megnyíltak az ajtók. Most utólag bevallom, hogy a legzsúfoltabb koncertek előtt néha még azt is hazudtuk, hogy konzisok vagyunk, így biztos bejutottunk.   Egy okkal több, hogy most utólag, amikor már megtehetem, duplán törlesszek.

–Mikor és miért döntött úgy, hogy a Zeneakadémia ügyét fogja támogatni?

-Baráti és munkahelyi környezetem együttesen terelt erre. A Deloitte évekkel ezelőtt letette voksát a Zeneakadémia mellett, és így tett több munkatársam, barátom is, ki-ki lehetősége szerint munkával, pénzzel, tanácsokkal támogatva az akadémiát. Miközben javában zajlik országunkban a mesterséges „hungarikum gyártás”, elveszett tradíciók giccses és provinciális felújítása, kevés olyan valós hagyománnyal rendelkező nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő minőséget képviselő intézmény van, mint a Zeneakadémia, melynek nem csak a múltja dicső és értékes, hanem a jelenben képviseli a legmagasabb minőséget.  Ha csak néhány diák ösztöndíjának támogatásával is, de valóban jóleső érzés ennek az intézménynek egy kicsit részévé válni.

–Ön részt vett a Baráti Kör javára megrendezett legutóbbi koncerten a Régi Zeneakadémián. Kire figyelt fel leginkább a pályakezdő muzsikusok közül?

-Banda Ádám játékát már szerencsére nem először hallottam és remélem, fogom még sokszor a jövőben is. Ha a Baráti Kör semmi mást nem tett volna, csak ehhez hozzásegített, már többet kaptam, mint amit én adtam.

Bokor Gabriella