BANK OF CHINA ÖSZTÖNDÍJASOK – 10. RÉSZ: SZOKOLAY ÁDÁM

Hála a Bank of China, a Zeneakadémia, és a Zeneakadémia Baráti Köre közös kezdeményezésének, 2014-ben elindulhatott a fiatal zenészeket anyagilag támogató Bank of China ösztöndíjprogram. A pénzbeli segítséget a zeneakadémisták arra használják, hogy – egyebek között – versenyre vagy mesterkurzusra utazzanak, hangszert javíttassanak, vagy éppen profi hangfelvételt készítsenek. A 2023/24-es tanévre tíz fiatal muzsikus kapta meg a Bank of China ösztöndíját, mi pedig szeptembertől kezdve bemutattuk őket itt, a Legato-ban. A sorozat befejező részében a Junior Prima díjas zongoraművésszel, Szokolay Ádámmal találkozhatnak, aki tavaly végzett a Zeneakadémián, de már meglehetősen dús szakmai múltra tekinthet vissza. Több versenydíjat nyert, köztük 2019-ben a Bartók Világverseny 1. díját, olyan patinás termekben lépett fel, mint az amszterdámi Concertgebouw vagy a Salle Cortot Párizsban, koncertjeit közvetítette a BBC és a Mezzo TV. Ádám az ösztöndíjat a diplomakoncertje szervezésére fordította: nagyrészt ennek segítségével finanszírozta a zenekart, a programfüzet nyomtatását, és az esemény hirdetését. És ha már nagytermi diplomakoncert – először azt kérdeztem Ádámtól, emlékszik-e, mikor játszott először a Nagyteremben.

Kilenc vagy tíz éves lehettem, kamarazenekarral játszottam Mozart egy fiatalabbkori, KV 246-os számú C-dúr zongoraversenyének első tételét, és előtte egy apróbb művet, a Vajaskenyér címűt – erről egyébként közben megtudtam, hogy talán nem is Wolfgang Amadeus komponálta, hanem az édesapja, Leopold Mozart. A koncerten, a darab előtt Eckhardt Gábor Tanár úrral beszélgettünk, és még egy „valódi” vajaskenyeret is elmajszoltam…

Melyik teremben vagy koncerten izgult a legjobban?

Egyetlen konkrét szituáció van, amiben többször nagyon izgultam: a versenyek-egyetemek-fesztiválok előmeghallgatásainál. Ilyenkor nagyon idegen helyzetben kell megfelelni zenészként, nagyobb hallgatóság nélkül, egy néhánytagú zsűrinek előjátszani, általában azzal tervezve, hogy a darab melyik részénél fogják megállítani az előadást. Nagyon nehéz ilyen körülmények között olyan módon zenélni, hogy az élő legyen, és ne valami feszült sportteljesítményként éljem meg. Koncerteken nem igazán szoktam izgulni, de persze előtte, a készülődés perceiben-óráiban megfordul a fejemben, hogy mi lesz, ha elveszítem a koncentrációt. Ez, azt hiszem, elkerülhetetlen, különösen, ha rendkívül friss programot adok elő, de valahogy engem az a pozitív érzés szokott inkább eltölteni, hogy lehetőségem adódik az embereknek valamilyen maradandó érzést, pillanatot vagy emléket adni a zenén keresztül. És ez mindig sokkal erősebb bennem, mint bármilyen stressz.

Előfordult, hogy valamilyen váratlan esemény megakasztott egy koncertet vagy az azt megelőző néhány órát?

Gyerekkorom óta úgy érzem, hogy kifejezetten jó a koncentrációs készségem, nehéz kizökkenteni a felkészülés közepette, előadás közben pedig szinte lehetetlen. Azért előfordult már – főleg a színpadra lépés előtti percekben, amikor már jobban szeretek teljesen magamban lenni –, hogy valami kívülről jelentéktelennek tűnő helyzet megragadt bennem, de ezt általában könnyen elfelejtem zenélés közben.

A honlapján szereplő repertoárt nézegetve feltűnő, hogy milyen sok darabot játszik Liszttől és Chopintől.

Liszt és Chopin zenéje hosszabb ideje részét képezi a repertoáromnak, az ő darabjaikkal már egészen fiatal koromban is rengeteget foglalkoztam, ösztönösen szerettem, talán így gyűlt össze a repertoár az évek alatt. Az utóbbi néhány évben egyébként Liszt kései művei foglalkoztatnak a legintenzívebben, rendkívül nagy élmény felfedezni olyan műveit, amelyeket valószínűleg még nem is ismerhettek a korai 20. századi zeneszerzők, hiszen nem voltak még kiadva, és mégis, mintha Liszt megelőlegezte volna ezeket. A koncertműsoraimban sokszor állítom párba ezeket más zeneszerzők műveivel.

Mostanában Bartókkal is nagyon intenzíven foglalkozik.

Nagyon megragadó számomra, hogy milyen őszintén tudta kifejezni az emberek és az élővilág szeretetét a zenéjén keresztül, és itt nem csak a zeneszerzői, de az előadói megnyilvánulásaira is gondolok. Pár éve kedvenc darabom az ő Táncszvitje, melynek az eszménye annyira átszövi az egész munkásságát: a népek, emberek testvérré válása, az egymás szeretete, különböző kultúrákat, hagyományokat összefonva. Ezt ő természetesen a legkedvesebb kincsével, a népdalokkal szemlélteti: a darabban különböző népek saját nyelvezetét sorakoztatja fel, szövi egybe egy vissza-visszatérő ritornell dallamocskával, majd a fináléban egymás nyakába tekeri őket, mintha minden, ami élő, eggyé válna, miközben mind megmarad egyedinek. S mindezt anélkül teszi, hogy egyetlen eredeti népdalt is felhasználna. Minden tétel a saját kompozíciója, miután ő két évtized alatt magába itta a népdalok világát, nyelvezetét. Nagyon nagy élmény számomra ezeknek a kapcsolatoknak a felfedezése az egész munkásságában. És néhány felvétele is egészen különleges, az, hogy miként viszonyult más zeneszerzőkhöz. Egyik kedvencem tőle egy nagyon régi és sajnos rossz minőségű felvétel Chopin Op. 27-es cisz-moll noktürnjéről. Az effajta szabadság, ugyanakkor zeneszerzői hűség, amit ő képvisel, egy zenei ideált jelent számomra.

Ha egy lakatlan szigetre három lemezt és három könyvet vihetne magával, melyek lennének azok?

Lemez helyett talán inkább három zeneművet-partitúrát vinnék, bár még így is nagyon nehéz ilyen keveset kiválasztani. A pillanatnyi érzéseim szerint mondok hármat: Bartók (2.) hegedűversenye, Mozart Requiemje, és Schubert G-dúr zongoraszonátája. A könyvek pedig: Dosztojevszkijtől A félkegyelmű, Bartók Béla levelei, és A szilmarilok Tolkientől.

Melyik az a hangszer, amit szívesen kipróbálna?

Több ilyen is van. Rajongok az ütőhangszerekért, és kedvenc „második hangszerem” a cselló, melynek valóban talán a leginkább közvetlenül szívhez szóló hangja van, de igazából nagyon örülök a szerencsés hangszerválasztásomnak: a zongorán keresztül szinte bármilyen ötletet, zenei gondolatot ki lehet próbálni, akár zenekari hangzásokat, akár egy vonósnégyest végigolvasni.

Lehet olyan kamarapartnerrel együtt játszani, aki remek zenész, a zenei ízlése is hasonló, de emberként nem igazán rokonszenves?

Szerencsére nem volt még ilyen tapasztalatom. Biztos, hogy nehezebb lenne a próbákat gördülékenyen végigvinni, ha nem tudunk emberként jó kapcsolatot teremteni. Azt hiszem, valóban szerencsés voltam eddig ilyen szempontból, mert rengeteg kiváló zenésszel volt lehetőségem együtt muzsikálni; számomra egy jó zenész – különösen egy előadóművész – nem igazán lehet rossz ember. Az emberi lélek a próbákon és a koncerteken is pillanatok alatt tükröződik az előadásból, egy hosszabb közös munkafolyamat során pedig különösen.

Van-e olyan szenvedélye, amelynek semmi köze a zenéhez?

Olyan módon köze van, hogy rengeteg inspirációt nyerek belőle: nagyon szeretek sétálni, hegyekben-erdőkben barangolni. A természetben töltött idő alatt van, hogy még annál is jobban otthon érzem magam, mint zenélés közben. A számomra új városokat, falvakat is nagyon szeretem bejárni, amikor csak van erre idő és lehetőség koncertek vagy utazások közben.

Hány napot engedélyez magának – például nyaraláson – zongora nélkül?

Nem tudnám így megszabni a határt; ez teljesen azon múlik, mennyire sürgősek az éppen aktuális feladatok. Ha épp heteken vagy néhány hónapon belül több rendkívül nehéz programmal kell felkészülnöm, egy nap kimaradása is számít és ki tud zökkenteni a munkafolyamatból. Azért próbálok évente legalább egy, de inkább két rövidebb időszakot találni, amikor van lehetőség elvonulni mindenféle befolyás elől.

Mi az a nagy szakmai vágya, ami nem titok?

Azt hiszem, a sokszor egyszerre csak néhány zeneszerző felé irányuló megszállottságom és a valamiféle perfekcionizmusom késztetésére van pár szerző, akiknek szeretném minden zongorára, illetve zongorára és más hangszerekre írt zeneművét eljátszani: például ilyen most Bartók és Debussy. És szeretnék majd  egyszer egy zenei fesztivált létrehozni, ahol néhány épp számomra nagyon kedves zeneszerző lehetne a fókuszban.

Lesz-e ezen a nyáron olyan esemény, amit már nagyon vár?

Párommal, aki szintén zenész, zongoraművész, tervezünk egy egyhetes utat az olasz Alpokba, mielőtt az őszi időszak elindul.

Bokor Gabriella