„…CSAK A PAPA FŐZTJE HIÁNYZOTT BUDAPESTEN”
A márciusi tragikus japán földrengés és szökőár híre nálunk is sokakat megmozgatott. A hét éve Budapesten élő Tomoya Hoshino – aki a Zeneakadémián idén végezte el a cselló szakot – például azonnal reagált: létrehozta a Magyar-Japán Barátság Zenekart, és”Pray for Japan in Budapest” elnevezéssel jótékonysági koncertsorozatot szervezett a katasztrófa túlélőinek megsegítésére. Erről, valamint a nálunk eltöltött hét évről és annak előzményeiről beszélgettünk egy furcsa, magyar-angol keverék nyelven.
Élt Tokióban a nyolcvanas években egy szakács, aki óvónő feleségével közösen két kisfiút nevelgetett. Közülük a fiatalabb, Tomoya hét éves volt, amikor a család egyik ismerőse elvitte egy koncertre, és ez nagyjából eldöntötte a további sorsát. Tomoya ugyanis első látásra beleszeretett a csellóba, és eldöntötte, hogy ő márpedig megtanul ezen a hangszeren játszani. A szülők tanárt kerestek, elkezdődtek az alapfokú, később a középfokú tanulmányok, és az évek során kiderült, hogy a „szerelem első látásra” tartósnak bizonyult, mi több, egyre erősebb lett. A zenei középiskola után Tomoya úgy érezte, hogy az lenne az igazi, ha Európában képezhetné magát tovább, mert bár Japánban is remek tanárok vannak, ők elsősorban a technikai tökéletességre fektetnek hangsúlyt. Egy mesterkurzus alkalmával ismerkedett meg Onczay Csabával, aki biztatta, hogy próbálja meg Zeneakadémiát. A felvételi sikerrel zárult, és 2004 őszén elkezdődhetett a budapesti élet.
Tomoyát már az első napokban sok minden lenyűgözte, így az építészet, és a templomok akusztikája, amiről máig sokat és lelkesen tud mesélni. Szerencsére az ennél jóval prózaibb dolgok is kellemes csalódást okoztak, például, hogy Magyarországon sokkal olcsóbban vehet koncertjegyet, mint Tokióban. Persze, ez mind csak a hab volt a tortán, hiszen elsősorban a zeneakadémiai órák miatt jött Budapestre, és most, hét év után úgy érzi, hogy a tanároktól, többek között Onczay Csabától és Mező Lászlótól, többet kapott, mint azt remélni merte. Óriási lelkesedéssel beszél róluk, és remek kamarazene tanárairól is, akik szintén nagy hatással voltak rá. Ez volt ugyanis a másik meghatározó ajándék, amit Magyarországtól kapott, vagyis, hogy nem csak csellóra, de az általa nagyon szeretett kamarazenére is komoly hangsúlyt fektetnek a Zeneakadémián.
Az élet persze nem ment könnyen, annyira más a magyar és a japán mentalitás és gondolkodásmód. A beilleszkedéssel viszont nem volt probléma, gyorsan és könnyen befogadták. Rengeteg barátot szerzett, van közöttük magyar, japán, kínai, koreai, és szingapúri. Egy valamit viszont hét év alatt sem sikerült megszoknia, és ez magyar konyha, ami nagyon finom ugyan, de nem Tomoya gyomrának való. Így aztán jobb híján a gyorséttermekben és a kínai büfékben lett törzsvendég, főzni ugyanis nem tud, a japán étterem pedig nagyon drága. Összesen hét évet töltött Budapesten, megszokta és megszerette bérelt lakását a Wesselényi utcában, és azt is, hogy magyarul intézi az életét. Attól, ami Japánban történik persze közben sem szakadt el. A márciusi földrengést követően azonnal szervezkedni kezdett, aminek az lett az eredménye, hogy magyar és japán muzsikus barátaival közösen három jótékonysági koncertet adtak a Régi Zeneakadémián. Ahhoz, hogy az adományok gyorsan célba érjenek, a Japán Nagykövetség segítségét kérte, a hangversenyek bevétele az ő közvetítésükkel jutott el a rászorulókhoz.
Közben a diplomakoncertjére is készült, és májusban megkapta csellóművész diplomáját, amivel lezárult a Magyarországon töltött időszak. Ősztől Japánban folytatja az életet, más biztosat azonban még nem tud. A legszívesebben kamarazenekarban játszana, – Bach, Beethoven, és Brahms darabjai állnak hozzá a legközelebb –, de nyitott több műfaj felé, legyen az a könnyűzene vagy éppen a népzene. Idáig is belekóstolt mindenfélébe, játszott például Budapesten, egy japán társulat előadásán a tradicionális japán hangszeren, a koto-n. Szívesen kipróbálná magát Amerikában vagy Németországban, de ezekre az utazásokra egyelőre nincs lehetősége. Úgyhogy ősztől, első lépésként, Japánban próbál munkát találni, mindenekelőtt azonban kiélvezi otthon, Tokióban a papa főztjét.
Bokor Gabriella
