MESEBELI TÖRTÉNET A HIDEG TÉLBE ÉRKEZŐ BRAZIL HEGEDŰSRŐL
Egyszer volt, hol nem volt a húszmilliós nagyváros, São Paolo egyik külső kerületében egy Lucas nevű kisfiú, akinek az volt a vágya, hogy megtanuljon hegedülni. Az igen szerény körülmények között élő család vállalta, hogy beíratja zeneiskolába, és ettől kezdve a legkiszámíthatatlanabb fordulatok estek meg, amelyek láncolata végül is Lucast Budapestre, a Zeneakadémiára hozta.
A történet néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor az egyik brazil televíziós csatorna komolyzenei tehetségkutató verseny indított. A szervezők azzal keresték meg a Liszt Akadémiát, hogy szeretnék, ha a verseny majdani győztese egy évet tanulhatna ebben a világhírű budapesti intézményben. Elkezdődtek a tárgyalások, és a tervezett fődíj adta lehetőséggel először a tavalyi győztes, a most tizenhét éves Lucas Farias élhetett. Ahhoz, hogy a brazil fiú számára biztosítani lehessen az egyéves, budapesti tartózkodás feltételeit, többektől érkezett segítség: a Stipendium Hungaricum elnevezésű magyar állami ösztöndíj lehetővé teszi számára a tandíjmentességet, és azt, hogy rendszeres havi ösztöndíja legyen, megélhetési költségeit pedig a Baráti Kör, valamint a Graphisoft egészíti ki. Mivel még nem felnőttkorú, „befogadó” családot is kellett számára szerezni, és ez is a Baráti Kör révén sikerült: Gerő Katalin a Rotary Club Budapest City-n keresztül megtalálta azt az ideális családot, amelyik valóban mindenre odafigyel. Például arra, hogy már téli kabáttal felszerelkezve várja Lucast a repülőtéren, aki – a são paoloi klímához szokva – egy szál pulóverben érkezett a januári Budapestre. És máris indulhatott az itteni élet, Lucas elkezdte a Zeneakadémiát, ahol Szenthelyi Miklós tanítványa lett. Az elmúlt hetekben remekül felvette az itteni ritmust, megszokta a közeget, az ételeket – a havas esőt viszont még mindig csodálkozva nézi.
Bokor Gabriella
