„A ZENÉBEN MINDENEVŐ VAGYOK”
Koncerteken azonnal látni, hogy a közönség soraiból ki az, aki “teljes valójában jelen van”. Ilyen Szabó László, a Baráti Kör egyik támogatója. Egy-egy hangversenyen minden idegszálával a zenére koncentrál, és teljesen kizárja a külvilágot.
–Ön részt vesz a Baráti Kör minden koncertjén, sőt, egyszer még egy koncert előtti zongorapróbára is beült, hogy „még közelebbről” hallgathasson Rahmanyinovot.
-Egyik legkedvesebb filmem a Shine, ami egy ausztrál zongorista, David Helfgott életét dolgozza fel, fantasztikus zenék közé ágyazva, központi zenei motívumként Rachmanyinov III. zongoraversenyével. Helfgott idén májusban Budapesten adott koncertet, kicsit őrült ember és fantasztikusan zongorázik, óriási élmény volt hallgatni. A film előtt szégyenletes módon nem ismertem Rahmanyinov zenéjét, de meghallani és beleszeretni egy pillanat műve volt. A Baráti Kör egyik rendezvényén kiderült, hogy Dráfi Kálmán egy régebbi tanítványa épp egy Rahmanyinov-estre készül, a Baráti Kör pedig megtette nekem azt a szívességet, hogy bemehettem az egyik próbára. Nagyon nagy élmény volt.
–Említette, hogy nem járt zeneiskolába, tehát mindenféle rávezetés nélkül, egyedül fedezte fel magának a klasszikus zenét.
-Szüleim szerették az operát, de gyermekként nem osztottam lelkesedésüket, így egyetemista koromban vettem az első klasszikus lemezeimet. Kezdetben ezek természetesen a legnépszerűbb darabok voltak, de mára már az operával is megbarátkoztam. Utólag nem értem, mi lehetett a bajom például a Don Giovannival. Minden részlete „sláger”. Egyébként nem csak a klasszikus zenét kedvelem, szinte mindenféle zenét imádok. A kemény rock-tól a barokk zenéig, Sztravinszkijtől Eminemig minden jöhet. És nem háttérzenének. A zene akkor okoz igazán örömet, ha oda tudunk rá figyelni. Talán ez az oka, hogy érdekes módon nem szeretek nagy koncertekre járni. Kevés alkalom van, mikor valaki nem köhög mellettem folyamatosan, vagy nem zörög a táskájában cukorkát keresve. Ez engem zavar, nem tudok koncentrálni és bánt, hogy aki beteg, az nem marad otthon.
–A Baráti Kör koncertjein is látni, hogy mennyire élvezi a zenét. Melyik volt az utóbbi időben az a hangverseny, ami nagyon erősen hatott önre?
-A Bartók Házban tartott személyes hangulatú koncertek fantasztikusak! Batta András utánozhatatlan felvezetései mindig közel hozzák a zeneszerzőt, a zenét és a művészt. Ettől rögtön érzékenyebbé válnak a receptorok. A legutóbbi koncertet soha nem fogom elfelejteni. Nem tudom leírni azt a gyönyörűséget, mikor a meghívott zeneakadémiai tanítvány Banda Ádám hegedűjéből finoman folyni kezdtek Bartók Román táncainak hangjai. Szerencsére be volt kapcsolva a telefonom videója, így megörökítettem. Nincs olyan hét, mikor valakire várakozva vissza ne hallgatnám. Szerencsés vagyok, hogy ott lehettem.
–Ön az ideális közönség, ilyenről álmodhatnak a muzsikusok…
-A muzsikusok talán egy kicsit profibb és zeneértőbb közönségről álmodnak, de számomra az a lényeg, hogy élvezem az előadásaikat. Irigylem őket, életem legnagyobb mulasztásának tartom, hogy nem tanultam meg hangszeren játszani. Még nem adtam fel, bízom benne, hogy eljön a megfelelő pillanat ennek elkezdéséhez.
–Ez a nyitottság és óriási zeneszeretet vitte Önt afelé, hogy a sok támogatásra méltó ügy közül épp a Zeneakadémia mellé álljon?
-Nézze, nagyon sok nemes cél van, és én több, hozzám közel álló területet is támogatok. Amikor dönteni kell arról, hogy milyen ügy mellé álljak, az egyik legfontosabb szempont az, hogy ki áll jót a támogatások felhasználásáért. Ebben az esetben a Baráti Kör elnöke, Szabó Vilmos jelenti számomra a garanciát arra, hogy nem csak egy nemes célt szolgálok, de a támogatásokat okosan és korrektül fogják felhasználni.
Bokor Gabriella
