„A SZÍNPAD MÖGÖTT” – BESZÉLGETÉS SZÉLL ÁGNESSEL, A ZENEAKADÉMIA RENDEZVÉNYSZERVEZÉSI OSZTÁLYVEZETŐJÉVEL

Folytatjuk a Legatóban a Zeneakadémia kulisszatitkainak felderítését. Arról, hogy milyen váratlan események történhetnek egy-egy koncert körül, Széll Ágnessel, a Zeneakadémia augusztusban kinevezett rendezvényszervezési osztályvezetőjével beszélgettem, aki énektanár-karvezetés végzettsége okán „belülről” is ismeri a színpadra lépés előtti érzékeny pillanatokat.

Van olyan, hogy teljesíthetetlen kérés?

Van, de nem sok. Amin gyakran szeretnének változtatni azok, akik óriási apparátussal jönnek fellépni, az a színpad mérete. Ez persze lehetetlen, nem tudjuk a Zeneakadémia színpadát kibővíteni, de erre a kérésre is talált megoldást egy amerikai diákzenekar, úgy, hogy tételenként pár gyerek kisétált a színpadról, és beült helyettük más. Haza pedig azzal a boldog tudattal mentek, hogy mindannyian felléptek a Zeneakadémia színpadán.

Hogyan épül fel egy koncert?

Először egy felkérőt küldünk, amiben tisztázzuk az időpontot, a műsort, és a fellépti díjat. Amikor aztán meghirdetjük a koncertet, a szervezést átveszi egy rendezvényszervező, és pontosítja az összes részletet, esetenként intézi az utazást, szállásfoglalást, bekéri a technikai igényeket, majd elkészíti a szerződést.

Milyen különleges kérések szoktak előfordulni? Kérnek néha rózsákat az öltözőbe, vagy egy karton pezsgőt?

Azért ez nem a popszakma, nálunk az ennyire extrém kérések ritkán fordulnak elő…..bár volt időszak, amikor többször jöttek tengerentúlról jazz együttesek: náluk volt jellemző, hogy oldalakon keresztül részletezték, hány négyzetméteresnek kell lenni az öltözőnek, hány darab és milyen színű törölközőt, és milyen ételeket-italokat kell bekészíteni. Szóval voltak extra kérések, de ezek azért nem megoldhatatlanok. Egyébként az amerikai ügynökségek más logikával működnek, mint az európaiak. Teljesen más a gondolkodásmódjuk, és őrületesen nehéz az első levéltől eljutni a szerződés aláírásáig.

Mi minden nehezíti ezt a folyamatot?

Egy alkalommal például egy amerikai ügynökség kikötötte, hogy ha egy hónappal koncert előtt nem kapják meg az előleget, akkor a muzsikusok nem jönnek el. Nálunk viszont nagyon sok idő, mire végigfutnak az aláírások, úgyhogy esélytelen volt a határidőt tartani. Ráadásul kiderült, hogy az amerikai ügynök akkor kezdi a szabadságát. Megszereztem a telefonszámát, és olyan hosszan beszéltem a lelkére, hogy megigérte: megáll az első benzinkútnál, kinyomtatja a szerződést, aláírja, és küldi azonnal, mégpedig azért, mert olyan szimpatikus a hangom! Ez nagyon meglepő volt!

A covid alatt is voltak koncertközvetítések, csak közönség nem volt az épületben. Rátok viszont ugyanannyi munka hárult, nem?

Sőt több, de nekem nagyon jó emlékeim vannak erről az időszakról, az akkor fellépő művészekkel sokkal többet beszélgettünk, intenzívebb volt a kapcsolat, mint előtte vagy utána.

Mi lehet ennek az oka? Csak az, hogy a nézőtér üres vagy tele van, hogy csapódhat le így?

A művészek közlésvággyal mennek a színpadra, fontos nekik a visszajelzés, így meg viszonylag kevés jutott nekik, hiszen nem volt közönség. Te is tudod, egy-egy koncert után milyen sokan hátrajönnek gratulálni, és most ez sem volt. Az előadónak viszont kell az az egy-két emberi szó, úgyhogy mi gratuláltunk, mi beszélgettünk, egyszerűen többet törődtünk velük.

Mi a munkádban a legnehezebb?

Ez egy nagyon vonzó hivatás, változatos, színes, sokféle emberrel találkozunk, de van két nehézség: egyrészt az őrületes türelem és kitartás a papírmunkában és a háttér-adminisztráció terén, másrészt nagyon sok stresszes helyzetet kell kezelnünk, amire nem mindenki képes. Megfelelő személyiség kell ahhoz, hogy ezt a munkát valaki bírja és szeresse. Aki hosszú időn át meg tud itt maradni, az már annyi mindent tapasztal, annyi mindent lát, hogy a nagyon rossz helyzeteket is jól tudja kezelni, anélkül, hogy különösebben kiborulna.

Például?

Például egyszer elfelejtettünk szólni a művésznek, hogy a koncertjét élőben közvetíti a Bartók Rádió. Amikor bejött, és ezt megtudta, olyan pánikrohamot kapott, hogy hirtelen az egész koncertet le akarta mondani. Végül abban egyeztünk meg, hogy eljátssza a koncertet, de a felvételt lefújjuk. Aztán olyan is előfordult, hogy kiment a trió a színpadra, mi néztük a monitort a backstage-ben, és nem értettük, hogy miért nem kezdik el. Egyszer csak felállt a hegedűs, és kijött, mert nem volt meg a kottája, egy másikat vitt ki a színpadra. Felszaladt az öltözőbe, de csak a pótkottát találta meg, amiben nem voltak benne a vonások. Idegesen ment vissza a színpadra, mi meg nyugtattuk, hogy minden rendben lesz, és tényleg élete egyik legjobbját nyújtotta, annyira koncentrált! Számtalan ilyen eset van, előfordult, hogy a koncertmester nem hallotta a hívót, közben a zenekar meg bement a színpadra. Akkor kellett futni megkeresni a koncertmestert, aki vadul gyakorolt egy sarokban.

Egyébként minden koncerten ott vagy?

Igen, amit én szervezek, azon mindig. A backstage-ben figyelem, hogy minden rendben megy-e. Előfordul, hogy ki kell mennünk a színpadra, mert például elszakad egy húr.

Ilyenkor nem a művész szól a közönséghez?

Néha igen, de ha nem, akkor nekünk kell. És akkor is ki kell mennünk a színpadra, ha például a művész az utolsó pillanatban meggondolja magát, és mégsem azokat a műveket vagy nem abban a sorrendben akarja játszani, mint ahogyan azt leegyeztettük. Akkor is tájékoztatni kell a közönséget, hogy a nyomtatott, illetve az interneten fellelhető műsor nem egyezik azzal, amit most hallani fognak. De az is előfordult, hogy béreltünk egy elektromos orgonát, aminek koncert közben elromlott az elektronikája. Megkértük a közönséget, hogy fáradjon ki, beiktattunk egy nem tervezett szünetet, és megjavítottuk a hangszert. Ezt is sikerült megoldani, szóval sok kellemetlenség adódhat, de engem már nagyon kevés dolog tud kizökkenteni.

Miben változott a munkád az új pozíciónak köszönhetően?

Több a „háttérmunka”, de szerencsére továbbra is „viszek” koncerteket, és emellett szervezem, koordinálom a kollégáim munkáját is. Nagyon szeretem őket, és remélem, érzik, tudják, hogy nem felügyelni, hanem segíteni szeretném őket, hogy ebben a csodálatos épületben továbbra is magas színvonalú koncertélet folyhasson.

Bokor Gabriella