A TÉSZTAGYÚRÁS JÓTÉKONY HATÁSA A ZENÉSZ LÉTRE
Ha elkezdünk beszélgetni, másfél óráig biztos nincs megállás. Energikus, nyitott, és végtelenül természetes, mindenről van véleménye, gondolata. Varga Oskarral 2013 elején már találkozhattak itt, a Legatoban, akkor még akadémista volt, lelkes, és hosszú hajú. A lelkes jelző megmaradt, a haja rövidebb, diplomás hegedűművész, és egy éve tanít kamarazenét a Zeneakadémián. És, ahogy már említettem, remek beszélgetőtárs, amíg a mostani interjú elkészült, megittunk két kanna teát.
Tavaly februárban, a Camerata Bern budapesti koncertjén, amikor kijöttek a Nagyterem színpadára a zenészek, egyszer csak megláttalak közöttük. Mi az előtörténet, hogyan fedeztek fel maguknak?
Akkor az elején kezdem. Biztosan hallottál a kismartoni központú Haydn Philharmonie-ról, ami harminc éven keresztül az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar volt Fischer Ádám vezetésével. Öt évvel ezelőtt ő elbúcsúzott, és Nicolas Altstaedt lett az új vezető, akit én még a régi Kaposfesten ismertem meg 2010-ben. Nagyszerű muzsikus, fantasztikus csellista, és ő hívott meg Eisenstadtba 2015-ben.
Amikor diplomáztál…
Pontosan, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás osztályában. Az egy őrült év volt számomra, ugyanis a diploma koncertem mellett a Kelemen Kvartettben játszottam Homoki Gábor helyett Európa legnagyobb koncerttermeiben. Ezekben a hónapokban tanultam talán a legtöbbet a kvartett és általában a koncert szakmáról. Rengeteget köszönhetek Katinak és Barnabásnak. Aztán végül elvállaltam egy projektet Eisenstadtban és ott találkoztam, barátkoztam össze Meesun Hong-Coleman-nal, aki az egyik legjobb koncertmester, akivel volt szerencsém dolgozni. Meesun a Camerata Bern, a Mahler Kamarazenekar, és sok más együttes vendég-koncertmestere. Rögtön jól ment a közös munka, és az egyik koncert után elhatározta, hogy szeretne meghívni, és megmutatni a „Nyugatnak”.
Nyilván többször is elhangzik ilyen ígéret, ami aztán a levegőben marad.
Persze, tudom, és éppen ezért én sem vettem komolyan. Ehhez képest néhány hónappal később, épp a Camerata Bern budapesti koncertje előtt az egyik zenész megbetegedett, és nem tudta vállalni a fellépést. Igy jöttem én képbe, mint lehetőség. Épp valamilyen koncert után söröztünk itthon, és éjjel fél 12-kor írt Meesun, hogy vállalnék-e egy beugrást. Másnap reggel kaptam kottát, megvettem a repülőjegyet, és utaztam Bernbe próbálni. Nagyon kedves társaság, egy nagyszerű pingpongasztallal, ami miatt sokszor pár perccel tovább húzódik a zenekari szünet. Lazák, és nagyon barátságosak, a munkában meg rendkívül koncentráltak és profik. Aztán két nap próba után már jöttünk is Pestre, a koncertre. Tizenöt vagy húsz állandó tag van az együttesben, és ha valaki nem ér rá, vagy beteg, akkor hívnak külsősöket. Tagnak általában nyugdíjig maradnak ott az emberek, így meg kell várni a kiválást. Van, aki hat éve ott játszik, és még mindig nem állandó tag.
Patricia Kopatchinkskajaval
Ezek szerint te az egyik állandó külsős lettél.
Igen, és ez szuper! A közös munkát három hónappal később folytathattam velük, és akkor már régi barátként fogadtak. Decemberben pedig Enrico Onofri vezetett egy fantasztikus barokk műsort koncertmesterként, aki közben a Haydn Philharmonie vendégkarmestere lett. Kicsi a világ! A decemberi koncertet egyébként francia-barokk hangolásban, 392 Herzen játszottuk.
Milyen hangszeren játszottál?
A koncertre kaptam egy barokk hegedűt, életemben először utaztam úgy, hogy a próbahelyszínen várt rám a hangszer. Nagyon kényelmes érzés! A hangolással volt már némi tapasztalatom, így nagyszerű élmény volt a koncert. Onofrival dolgozni mindig óriási inspirációt ad. Hónapokig másként tanítok, nyúlok barokk és klasszikus darabokhoz a közös munkáink után. Egy olyan kiegyensúlyozott, jó ízlésű, óriási tudással rendelkező zenész, aki – remélem – gyakrabban fog Budapestre járni.
Tavaly óta Patricia Kopatchinskaja a Camerata Bern művészeti vezetője. Vele találkoztál már?
Igen! Júliusban a Gstaad-i Menuhin Fesztivál megnyitóján játszottunk. Régóta tisztelem és csodálom őt, fantasztikus hegedűs! Nagyon inspiráló muzsikus, kevésszer találkoztam ilyen féktelen energiájú személyiséggel, aki ennyire kompromisszum mentesen játszik. Enescu oktettjét adtuk elő, ami nagyon nehéz darab, de szerencsére jól ment a munka együtt! Óriási élmény volt!
Úgy tűnik, neked Svájc szerencsét hoz, merthogy Takács Nagy Gábor is meghívott már többször.
Gáborral 2017-ben ismerkedtünk meg Szingapúrban, ahol egy európai iskolai projektben voltam a koncertmestere. Rögtön egymásra éreztünk, pedig akkor láttuk egymást először. Bár alig találkoztak azóta, még akadémistaként Gábor együtt triózott édesapámmal Rados Ferencnél. (Varga István gordonkaművész – a szerk.) Ebből adódóan az a zenei nyelv, amit Gábor használ, nagyon természetes volt nekem, ugyanis igencsak hasonló zenei elképzeléseket, ideálokat hallottam én is kiskoromtól kezdve otthon. Nagyon jól sikerült a közös munka, és Gábor jelezte, hogy mindenképpen többet szeretne közösen zenélni. Természetesen nem vártam semmit, mert ezek a szavak viszonylag sokszor elhangzanak.
És, ahogy már előbb is mondtuk, a folytatás gyakran elmarad.
Pontosan. Ehhez képest egy hónappal később felhívott, és mentem is Svájcba egy kamarazenekarhoz, amelynél azóta már háromszor is jártam. Gábor mind karmesterként, mind tanárként egy hihetetlen ritka kincs a mai világban. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ismerhetem és bízhatok benne. Legutóbb februárban voltam a CHAARTS Ensemble-nál, ahol Mischa Maiskyval és Gáborral vehettem részt egy hat várost érintő turnén. Nem csak csodálatos zenészek, de micsoda sztorikat mesélnek! Óriási élmény volt anekdotákat hallgatni kiskorom hőseiről, mint Piatigorsky, Rosztropovics, Argerich, Milstein, Végh Sándor, és Székely Zoltán.
Ez felérhet egy koncertélménnyel. Oszi, nagyon sűrű a szakmai életed, és az aktuális programokról még nem is beszéltünk.
Pár napja a Gödöllői Hárfafesztiválon játszottam három nagyszerű zenésszel, egy héttel előtte pedig a FUGA-ban szerepeltem két másik kiváló kollégámmal. Október végén Kiss Péterrel és Rumy Balázzsal Kínában képviseljük a Zeneakadémiát, ahol koncertet és kurzust is tartunk. Trió Y néven van egy zongorás triónk is Dani Imrével és Matuska Flórával, velük november végén a Zeneakadémia Kisteremében lesz koncertünk, decemberben pedig szintén a Kisteremben hallhat a közönség a kamara-kör koncertjén.
Nagyon feszes a tempó, amit diktálsz magadnak. Ehhez nyilván kell valami sport is, hogy bírjad.
A jó kondíció szükséges, és szoktam is futni, amikor csak van rá időm. A jóga is nagyon jól esik, valamint a hosszú erdei séták a németjuhászunkkal. Ami viszont teljesen kikapcsol, az a különböző olasz tésztafélék készítése, főzése. Számomra a tésztagyúrás roppantul stresszoldó.
Oszi, egy órája beszélgetünk, és ki merem mondani: te egy boldog ember vagy.
Az utóbbi pár évben szerencsés módon sikerült megtalálnom egy kiegyensúlyozott zenész létet, épp a számomra elegendő utazással és zenedarabbal. Ezért nagyon szerencsésnek és boldognak is érzem magam.
