A WEINER VERSENY APROPÓJÁN

Weiner Leó

A nevét viselő, országos kamarazenei verseny, amit háromévenként rendeznek a Zeneakadémián, április 14-én ért véget, két nappal születésnapja előtt. Az 1885. április 16-án született Weiner Leóról, és a hozzá kapcsolódó, gazdag tradícióról, ami ma is áthatja a magyar kamarazenélés fogalmát, rengeteg írás született, arról pedig, hogy milyen személyiség volt, sokat mesélnek-meséltek egykori növendékei. 2015 szeptemberében Devich Sándor, a Bartók Vonósnégyes egyik alapító tagja a Legatoban így emlékezett a Weiner tartotta kvartett órákra:

Életének utolsó két évében jártunk hozzá. Aranyos, magányos öregúr volt, a Király utcába, a lakásásra kellett mennünk a hangszerekkel, legalább kétszer egy héten, néha háromszor. Jószívű volt, és végtelenül naiv, egyszerűen nem észlelte maga körül a világot, a zenén kívül nem érdekelte semmi. A nővére gondoskodott róla, aki az utcára sem szívesen engedte le. Össze is szidta, amikor Weiner egyszer leszökött sajtot venni. Nagyszerű órákat tartott nekünk, és igazán szeretett minket. A háziasszony mindig azzal nyitott ajtót, hogy már nagyon vár bennünket a tanár úr! Benyitottunk, Weiner ott ült megszokott mamuszában az asztalnál, a szoba közepén, és észre sem vette, hogy megjöttünk. Nézte a partitúrát, ütemet számolt, mondom, nem tudta, hogy a kamarazenén kívül más is létezhet a világon. Ez a tanításban is megmutatkozott, mert nem csak a tudása volt fantasztikus, hanem az a lelkesedés is, amivel foglalkozott velünk.

Az idei Weiner verseny zsűrijébe sikerült egykori tanítványait meghívni: Vásáry Tamást, Frankl Pétert, Kovács Bélát, valamint Pauk Györgyöt, aki decemberben tartott kamarazenei kurzust a Zeneakadémián. Az ennek kapcsán készült interjú, amiben természetesen Weinerről is szó esik, a Zeneakadémia honlapján jelent meg január első napjaiban.