AZ ÉVAD VÉGÉN
Megkértem néhány művészt, ossza meg velünk, hogyan telt számára ez a furcsa, közönség nélküli évad. Ebben a számban Kokas Katalin és Rab Gyula gondolatait olvashatják.
KOKAS KATALIN
Liszt-díjas hegedűművész, a Zeneakadémia docense
Ez a covid-időszak életünk legtermékenyebb időszaka volt. Az első két és fél hónapban teljesen elvonultunk a családunkkal a kaposvári szülői házunkba a nagyszülőkkel együtt, ahol különlegesen jól éreztük magunkat, hiszen rég nem töltöttünk ennyi időt együtt. Pár héten át nem is hegedültünk, csak Gazsival gyakoroltunk. Amikor elkezdett hiányozni a színpad, akkor Barnabással elutaztunk az Őrségbe két hét műhelymunkára, majd felvettük a Hunnia Records lemezcégnek Leclair 12 kéthegedűs szonátáját a Veleméri templomban, ami lélekemelő és számunkra életreszóló élmény volt. Barokk vonókkal, bélhúrokon, barokk hangolásban igyekeztünk korhűen játszani a 300 éves műveket. Nemsokára ezután érkezett a gólya hozzánk és a következő kilenc hónapunkat meghatározta: szárnyaltunk a boldogságtól…Amikor végre újra színpadon lehettünk online stream változatban, zseniális művészbarátainkkal együtt alkottunk egy 13+1 fős csapatot FAB Ensemble néven. Hat Zeneakadémia Nagytermi és megannyi Rádió Márványtermi koncerten játszottunk, ami kitölthette volna a teljes időnket, de a sors másként hozta: az albán-görög hegedűs Jonian Elias Kadeshával és menyasszonyával, az angol Vashti Mimosa Hunterrel újraálmodtuk vonósnégyesünket, a Kelemen Kvartettet. Decemberben Budapestre költöztek, és napi 6-8 órákat töltöttünk Bartók Kvartettjeivel. Azóta a Bartók Tavasz Fesztiválon két koncert alatt mind a hat művet eljátszottuk online koncerten. Kurtág György, az Ő unokája, és a nagylányunk volt az egyedüli közönségünk. Hatalmas hegyet másztunk meg ezzel a vállalással, de nem volt egy perc, amikor bántuk volna. Időközben összeállt a július 16 és 26 között megrendezett Nyári Fesztivál Akadémia Budapest teljes programja: a fellépők között lesz Gidon Kremer, Joshua Bell, Patricia Kopatchinskaja, Vilde Frang, Philippe Quint, Jonian Kadesha, Baráti Kristóf, Langer Ágnes, hogy csak a hegedűsöket említsem….Azóta megszületett Zsigmond Éliás, aki ebbe az életbe az első naptól nagyszerűen beilleszkedett és látványosan szereti Bartókot….
A covid hátránya számunkra a közönség, és a baráti összejövetelek hiányát jelentette, reméljük, hogy a következő hónapok oltják szomjúságunkat.
RAB GYULA
Junior Prima díjas tenor, a Müncheni Staatstheater am Gärtnerplatz szólistája
Bajorországban igen szigorú szabályok között élünk már több mint egy éve – rövidebb, pár hónapos szünetekkel. Tavaly márciusban három hónapra be kellett zárnia a színházunknak, de az intendánsunknak hála, különböző online programokkal hirdettük, “Wir sind da!”, “Itt vagyunk” és dolgozunk, készülünk, várjuk vissza szeretett közönségünket épségben, egészségben. Aztán júniusban, Münchenben a zenés színházak közül elsőként, először 15(!) nézőnek, később 50, majd 150 kultúrát kedvelő vendégünknek dalolhattunk. Amikor csupán 15 embernek énekeltünk a mini koncertjeinket, akkor azokat az “Einmal König Sein”, “Egyszer királynak lenni” koncepció szerint a legpatinánsabb páholyokban helyet foglalva élvezhette a nagyérdemű. Gyönyörű, intim hangulat alakult ki, amikor a Vágyom egy nő után “Dein ist mein ganzes Herz” visszatérő sorát a leghalkabb pianóval indíthattam el a majdnem üres, de ragyogó lelkekkel telített házban. Megannyi projekt, darab a következő évadra/okra tolódott. A próbákhoz hozzátartoztak a tesztelések, a maszkviselés és a tavolság betartása. A minden évben hagyománnyá vált “Finalissimo” koncertünkkel zártuk július végén az évadot.
Szeptemberben újult erővel és tele reménnyel Taminóként nyitottam a 2020/21-es szezont. A díszleteket áttervezték a különleges szellőztető rendszer miatt. A takarásban minden nesz nélkül kellett közlekednünk, mert a folyosók ajtaja a levegő áramoltatása miatt mindenhol nyitva volt. A színpadig az öltözőből maszkban mentünk, a takarásban is egészen a színpadra lépés előttig abban kellett legyünk. Néha a darab közben a legnagyobb fejtörést az jelentette, hogy mikor lejöttünk egy-egy jelenet után, melyik oldalon hova tettük a maszkot… 🙂 Na de örültünk, hogy játszhattunk ilyen körülmények között is! November végén újra be kellett zárnunk a megbetegedések emelkedése miatt. Az utolsó előadásomon állva tapsolt a maréknyi közönségünk, úgy búcsúztatott minket. Mi pedig a színpadról visszatapsoltuk őket, hálánk jeléül,hogy eljöttek minden félelem ellenére. Így búcsúztunk egymástól, a színháztól, az élő zenétől. Szomorú, de szép és megható percek voltak. Sosem fogom elfelejteni.
“Wir gehen weiter”, “Folytatjuk”. Zajlottak a próbák, a bemutatók online közvetítésként kerültek a nappalikba. Februárban debütálhattam Ramiro hercegként Rossini Hamupipőkéjében. Csodálatos élmény volt újra színpadon állni, a zenekar energiáját érezni és együtt muzsikálni a társaimmal. Nagy siker volt, Ramiro herceg a jelenlegi kedvenc szerepem lett. Hálás vagyok, hogy megvalósulhatott az előadás online közvetítéssel. Május vége van. Pont egy hete újra vannak “rendes” előadásaink, körülbelül 250, negatív teszttel, védettséggel rendelkező nézőt fogadhatunk. Új kezdet ez számomra is, ugyanis jövő héten megkezdődnek a Sevillai borbély próbái, és júliusban PREMIER! Nagyon boldog vagyok, hogy Almaviva grófként is bemutatkozhatok a müncheni közönségnek egy teljesen új produkcióban. Örömzene lesz, úgy érzem magam, mint amikor kisgyerekként a játszótéren a szabadban önfeledten szaladgáltunk, fára másztunk, csúszdáztunk. Izgatott vagyok, és várom a következő hetek kreatív miliőjét, a kutatást, a felfedezést. Bízom benne, hogy a helyzet továbbra is javulni fog, hogy egészségesek maradunk, leszünk. Annak, aki betegséggel küzd, szívemből kívánom a mihamarabbi gyógyulást! Hiszem, hogy az élő zene gyógyír a léleknek, s azon keresztül a testünkben, a szervezetünkben is pozitív hatásokat indít el. Befogadni öröm, átadni még nagyobb!