AZ ÚT ELEJE

A jazzben óriási karriert futott be, a klasszikus zenében viszont inkább kuriózumként tartják számon a szaxofont, legalábbis Magyarországon. A belga hangszerkészítő, Adolphe Sax találmánya most már a Zeneakadémián is tanulható: 2017-ben – egyetlen növendékkel – elindult a szaxofon tanszak, ezévtől pedig már mesterképzésre is lehet felvételizni. Az első és máig egyedüli tanár a tanszakon Seleljo Erzsébet, a Londonban végzett szaxofonművész, akit már 2014-ben bemutattunk itt, a Legatoban. Az Akadémia mellett tanít a Bartók Konziban, és a legváltozatosabb projekteket és koncertműsorokat találja ki, hogy jobban megismertesse a közönséggel az 1842-ben, Párizsban született hangszert.

A legutóbbi interjúnkban mesélted, hogy ha meglátsz egy könyvesboltot, biztosan bemész és veszel valamit, bár a kisfiad mellett elég kevés idő jut az olvasásra. Úgy látom, azóta még sűrűbb lett az életed.

Azóta született még egy kisfiam, aki most négy éves, a nagy meg hét. Időm nem lett több, de a két gyerek mellett megtanultam jobban gazdálkodni vele….még mindig nagyon szeretek olvasni, és igyekszem rá megtalálni az időt, például a HÉV-en, vagy késő este otthon. Az elmúlt öt évben ráadásul a disszertációmat is sikerült befejezni, ami megint csak sok olvasással járt.

Nyilván a szaxofonról írtál, de milyen nézőpontból?

Arról írtam, hogy hol van a szaxofon helye a magyar zenében. Úgy tudom, hogy mostanáig senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Egyrészt arra kerestem a választ, hogyan kerülhetett bele a szaxofon A fából faragott királyfiba, illetve a Háry Jánosba. A Lajtha szimfóniák is  érdekes színfoltja a magyar zenének, hiszen az ötödiktől a kilencedikig nagyon komoly szaxofonozni való van, aztán Maros Miklós szaxofon műveivel és Eötvös Péter zenéjével is foglalkoztam.

Tőled tudom, hogy a szaxofonos szakma alig száz éves. A fából faragott királyfi bemutatóján, 1917-ben vajon ki játszhatta a szaxofonra írt részeket?

Erről még Vikárius tanár úrral értekezve sem tudtunk egy biztos tézist felállítani. A bemutatón valószínűleg klarinéton játszották be, de mondom, ezt nem tudjuk biztosan, csak gyanítjuk a kottából és a levelezésből. A 30-as években volt egy felújított verzió, ott a kottán szereplő bejegyzésekből is látszik, hogy akkor már szaxofonon játszotta a klarinétos. A kutatásaim során arra jutottam, hogy Bartók a 19. századi francia operákból vehette a mintát. Többször járt Párizsban, és akkoriban a pesti Operaház is több olyan darabot játszott, amelyben megszólal a szaxofon: például Massenet Werthere, Ambroise Thomas Hamletje, vagy Delibes Sylvia című balettje. Magyarországon ez nyilván nehezebben volt kivitelezhető, mint amire Bartók számított, gondot okozhatott a szaxofonok beszerzése, és ez elvehette a kedvét. Valószínűleg ezért nem használta a későbbiekben.

Neked kik voltak a mestereid? Azt tudom, hogy először édesapádtól tanultál. És a későbbiekben?

Igen, az első tanárom az édesapám volt, aztán másfél évig Götz Nándor tanítványa voltam a Weiner konziban. Mellette párhuzamosan jártam egyetemre, angol-matematika szakra, de jött egy pont, amikor rájöttem, hogy mégiscsak zenével szeretnék foglalkozni. Lázas kutatásba kezdtem, hogy hol is tudnám én ezt Európában tanulni. Végül a londoni Royal College of Music mellett döntöttem, így az első és legnagyobb szaxofonos tanítómesterem Kyle Horch lett, akit óriási örömömre március végén vendégül láthatunk a Zeneakadémián: vendégprofesszorként mesterkurzust fog tartani. Számomra egy álom vált valóra azzal, hogy őt idehozhatom. Rengeteg zenei és technikai dolgot tanultam tőle, és tíz éve, mióta hazajöttem Londonból, álmodozom arról, hogy meghívhassam egyszer kurzust tartani. A másik tanárom Lars Mlekusch volt Bécsben, a Konservatorium Wienben. Ott egy évet töltöttem posztgraduális képzésen, addigra már a mesterdiplomám is megvolt. Ő másfajta zenész, sok új zenét játszott, azt hiszem, tőle ered a kortárs zene iránti szeretetem.

A te első hangszered a zongora volt, csak amikor édesapád alapított egy szaxofon kvartettet, és hiányzott a negyedik ember, neked kellett beugrani. Mindenféle fúvós alap nélkül, néhány hónap alatt tanultál meg szaxofonozni. Első hallásra ez elég hihetetlennek tűnik.

A mai napig sokan csodálkoznak azon, hogy nekem nincs klarinétos előéletem. A bachelor éveimben tanultam klarinétozni, szóval nálam ez fordítva történt. Ez így nehezebb is, mert a klarinéthoz képest a szaxofon egy egyszerűbb logikájú hangszer. Nálunk inkább az a nehéz, hogy váltóhangszereink is vannak. Ma egy szaxofonos csak úgy tud létezni a szakmában, ha  szoprán, alt, tenor, és bariton szaxofonon is megtanul játszani.

A Zeneakadémián egyetlen növendékkel indult a szaxofon tanszak. Gondolom, azóta többen vannak.

Hat tanítványom van az Akadémián, plusz egy Erasmusos hallgató, és hat a konziban. A szaxofon most reneszánszát éli, tényleg nagyon népszerű hangszer lett a gyerekek körében. Egyrészt, mert könnyen el lehet vele menni a könnyűzene, vagy a jazz felé, másrészt a klasszikus zenében is nagyon izgalmas: sokakat az vonz, ami engem is, hogy egy kuriózum, egy feladat, nincsenek még kijelölt utak, mint például egy hegedűsnek, akinek kötelező darabokat kell sorban tanulnia. Az elmúlt tíz évben azért én már elkezdtem kidolgozni egy tervet, rengeteget konzultáltam külföldi tanárokkal, kurzusokra jártam, tehát a konzisaimnál már kialakult egy rendszer skálákból, etűdökből, darabokból, amiket meg kell tanulniuk. Az Akadémián viszont csak három éve tanítok, az nagyon kevés. Még nekem is meg kell tanulnom azt, hogy miként tudnám őket a leghatékonyabban motiválni, szóval az egyetemi tanításban még keresem magam.

Azt tudom, hogy már velük is kitaláltál mindenféle projektet, és koncertet is szervezel nekik.

Tavasszal két koncertjük is lesz a BMC könyvtárában. Márciusban egy magyar kamarazenés koncert, amire én állítottam össze a programot: találtam Patachich Iván darabokat, Sáry Lászlónak van egy szaxofon kvintettje, ezek mind meg fognak szólalni. Van egy másik projektünk is: az elektronikus zeneszerzés tanszak növendékei írnak műveket szaxofonra, amit a hallgatóim áprilisban fognak egy koncerten eljátszani, ugyancsak a BMC könyvtárában.

Neked, nektek is írtak már darabot, Virágh András Gábor talán többet is.  

Igen, és nagyon jó részese lenni egy új darab megszületésének! Többször dolgoztunk együtt Andrissal, de Horváth Márton Leventével, Zarándi Ákossal, Tornyai Péterrel, és Balogh Mátéval is. Ha pedig az idősebb generációt nézem, Láng István, Kocsár Miklós, és Horváth Balázs is írt nekünk darabot, amit Násztyával játszunk. (Duo SeRa szaxofon-hárfa duó Razvaljajeva Anasztáziával – a szerk.)   

Te is írsz át darabokat szaxofonra, méghozzá régóta. Mostanában mi hoz lázba?

A régi mesterek műveihez nyúlok vissza, keresem a kicsit kevésbé ismert darabokat. Másrészt pedig ott van bennem a vágy, hogy ismerteket is játsszak: Bach átiratokat készítek, több fuvola szonátát is játszottam már, illetve a legújabb a Bach d-moll oboaverseny. Azt írtam át és játszottam Virágh Andrissal, tehát orgonával, és most készítettem szaxofon együttes kíséretet, amit Spanyolországban játszom majd márciusban.

Mi a helyzet a közönséggel? Épül?

Épül, de ez egy hosszú folyamat. Sokszor előfordult, hogy nagyon átgondolt műsort állítottam össze, úgy éreztem, igazán ötletes, aztán csak 15-20 ember jött el. Szóval feladtam azt, hogy én ebből missziót csináljak. Amit tudok, teszem, aztán az utókor majd eldönti, hogy ennek mennyi haszna és értelme volt. Egyébként múltkor egy viszonylag konzervatív műsorban voltam beugró, és koncert után többen gratuláltak, és azt mondták: először idegenkedtek a szaxofontól, és meglepetés számukra, hogy ez a hangszer így is tud szólni. Tehát az a fontos, hogy megmutassuk: ezt a hangszert klasszikus zenére találták ki, és van is egy olyan hangzásvilága, ami tökéletesen illeszkedik a klasszikus hangzásba.

Említetted, hogy egy ideig matematika szakra jártál. Sokszor mondják, hogy több párhuzamot mutat a zene és a matematika – te tudtad használni a zenében?

Mikor bonyolult ritmusképleteket ki kell számolni, akkor valószínűleg használom… mindig is nagyon szerettem, ez volt az egyetlen természettudományos tárgy, ami jól ment. A Szerintem a gondolkodásom eleve analitikus, biztos emiatt feküdt a matek is, Racionális típusnak gondolom magam, és ezt az ember nem tudja levetkőzni sem a zenében, sem az életben.

Bokor Gabriella