BANK OF CHINA ÖSZTÖNDÍJASOK – 5. RÉSZ: BALOGH ÁDÁM

Hála a Bank of China, a Zeneakadémia, és a Zeneakadémia Baráti Köre közös kezdeményezésének, 2014-ben elindulhatott a fiatal zenészeket anyagilag támogató Bank of China ösztöndíjprogram. A pénzbeli segítséget a zeneakadémisták arra használják, hogy – egyebek között – versenyre vagy mesterkurzusra utazzanak, hangszert javíttassanak, vagy éppen profi hangfelvételt készítsenek. A 2023/24-es tanévre tíz fiatal muzsikus kapta meg a Bank of China ösztöndíját, a következő hónapokban mindannyiukat bemutatjuk itt, a Legatóban.

A sorozatban ezúttal a Junior Prima díjas zongoraművésszel, Balogh Ádámmal találkozhatnak, aki tavaly diplomázott a Zeneakadémián, jelenleg a Doktoriskola hallgatója. Ádám, aki tizenkét éves korától kezdve a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Osztályában tanult, komoly verseny-, és koncertmúltat tudhat maga mögött. A Bank of China ösztöndíját egy olaszországi mesterkurzus finanszírozására fordította.

Január elején járunk, úgyhogy adódik a kérdés: mi volt 2023 legmeghatározóbb élménye? Akár koncert, akár más…

Ránki Fülöppel volt egy közös, kétzongorás koncertünk a Zeneakadémián – ez volt a legjobb koncertélményem. Fülöp tíz éve nagyon jó barátom, de csak most játszottunk először együtt színpadon. Jól éreztük magunkat, és azt hiszem, a koncert is jól sikerült.

Attól, hogy jól ismerik egymást, biztos egyszerűbben megy a közös munka.

Persze. Van pár ember, akivel gyerekkorom óta jóban vagyok és együtt is zenélünk, velük sosem kell sokat beszélni, természetesen jönnek a dolgok. Fülöppel is értjük egymást szavak nélkül, nagyon könnyű volt együtt dolgozni, reméljük, lesz folytatás. Én a kétzongorás repertoárban nem is voltam eddig járatos, korábban inkább vonósokkal kamaráztam, úgyhogy ez egy új irány is nekünk. Ez volt tehát a tavalyi év legnagyobb koncertélménye, és volt egy másfajta, új és izgalmas élményem is: doktoranduszként elkezdhettem kamarazenét tanítani a Zeneakadémián.

Eleinte nyilván zavarba ejtő lehetett, hogy nem sokkal idősebb a diákoknál, igaz?

A feladat egyszerre volt izgalmas és ijesztő: nagyon örültem, amikor Fülei Balázs megkeresett ezzel a lehetőséggel, de féltem is. Aztán amikor a gyakorlatban is kipróbáltam, rájöttem, hogy a tanítás olyasmi, mint amikor barátokkal vagy kollégákkal játszunk egymásnak, aztán véleményezzük és segítünk, amiben tudunk. Valami hasonlót kell itt is csinálni, és az órákon már minden természetesen jött. Úgy érzem, hogy jó kapcsolatok alakultak ki és tudtam segíteni. Szóval a tanítás végkifejlete pozitív lett, mert eleinte féltem tőle, aztán a valós szituációban megnyugodtam.

És most már tart ott, hogy élvezni is tudja?

Abszolút, azt hiszem az első pillanattól kezdve. Élvezettel és feltöltődve jövök ki az órákról. A zongorához a legegyszerűbb hozzászólnom, de az egyik legizgalmasabb tapasztalat az, hogy hogyan tudok viszonyulni a vonós hangszerekhez, meg hasznosan hozzászólni úgy is, hogy nem tudok rajtuk játszani.

Nagyon sok koncertet adott az elmúlt évben. Mit gondol, egy idő után mindenképpen szüksége lesz egy ügynökségi háttérre?

Azt mondanám, hogy itt, Magyarországon viszonylag átlátható a rendszer, az évek során nagyon sok személyes kapcsolatom lett, zenekarokhoz és koncerthelyszínekhez is. Persze, ahhoz is kell valamiféle affinitás, hogy ezeket használja az ember. Én nem vagyok ebben túl jó, egy menedzserrel biztos könnyebb lenne, de azért itthon ezt még egyedül is tudom csinálni. Ahhoz viszont, hogy bővítsem a kapcsolati köröket, és külföldön is többet játszhassak, szükségem lenne valamiféle segítségre. Ezt keressük a versenyeken: egy hátteret, egy menedzsert, egy támogatót, aki segít ezeket az új kapcsolatokat megkeresni és kiaknázni.

Frankl Péter mondta egy interjúban, hogy nekik sokkal könnyebb volt az ötvenes-hatvanas években, mert több figyelmet kapott akkoriban egy fiatal művész, egy debütáló koncertről például beszámoltak a másnapi lapok. Ma már ez lehetetlen lenne, annyi a fiatal zenész.

Igen, tízszer, vagy talán százszor annyi jó zongorista van most, mint akkor. És ma már több minden számít, sokszor a szakmán kívüli tudás is, például az, hogy az ember hogyan tudja magát prezentálni a közösségi médiában. Ez már szinte ugyanolyan fontos tényező lett, mint az, hogy mit tudsz. És ez nem feltétlenül könnyíti meg egy zenész dolgát, mert kevesebb ideje jut azzal foglalkozni, ami a lényeg lenne, a zenével. Ha meg azzal foglalkozik, akkor meg erre jut kevesebb ideje, úgyhogy próbál mindenki balanszírozni. Divat lett a személyi kultusz, tehát sokszor nem a művészeti teljesítménye, hanem a személye köré épül egy-egy előadó imidzse.

Nemrég vendég volt a Bartók Rádió Lemezelő című műsorában. Erről jutott eszembe, hogy megkérdezem: mi az a három darab, amit magával vinne a lakatlan szigetre?

Talán valami Mahlert, hirtelen nem is tudom, melyiket, mondjuk az 5. vagy a 6. szimfóniát szívesen elvinném magammal. Zongorarepertoárból meg…ezt nehéz ügy leszűkíteni. Az biztos, hogy a Prokofjev zongoraversenyek közül vinném valamelyiket, a másodikat, vagy a harmadikát, meg Bartókot. A Lemezelőben is mondtam, hogy a Kékszakállú meghatározó nekem, sokat foglalkoztam vele és nagyon megszerettem. Talán ezeket, ha hármat vihetnék összesen.

És könyvből? Milyen nagy olvasmányélményei voltak mostanában?

Albert Camus-től a Közöny, ami az új fordításban Az idegen címmel jelent meg. Azt régebben olvastam, de nagyon meghatározó. És nagyon nagy hatással volt rám Kunderától A lét elviselhetetlen könnyűsége. Kunderát mindenképp vinném a lakatlan szigetre!

A regényből készült filmet is látta?

Sajnos nem. Viszont láttam az Egy zuhanás anatómiája című, új francia filmet, ami nagyon-nagyon tetszett, fantasztikus volt! És tavaly is volt egy ilyen nagy felfedezésem, a Vezess helyettem, ami egy japán film és Murakami novellájából készült. Az életem egyik legnagyobb filmélménye volt, ezt is vinném magammal!

Ha már bővítettük a kört, és könyvekről meg filmekről is beszélgettünk…mi az még, ami lázba hozza?

Nagyon szeretem a jazzt, továbbra is érdekel a zeneszerzés, csak most kevesebb időm jut rá, szóval sok minden a zene körül és a kreativitás bármilyen   területén: történetmeséléssel foglalkozó videó játékok, múzeumok, építészet….múltkor például rájöttem, hogy érdekelnek az épülethomlokzatok,  utánaolvastam, és három napig csak ezzel foglalkoztam….

Mi az, amit mindenképp szeretne megvalósítani 2024-ben?

Szeretnék indulni az Anda Géza versenyen Zürichben. Ez egy sokfordulós verseny, nagyjából öt órányi repertoárral kell készülni. Úgy vannak a fordulók kitalálva, hogy mindegyikre három különböző, egyórás műsort viszünk, és előtte választanak, hogy melyiket játsszuk el a fordulóban. Úgyhogy most tanulok új darabokat, és előveszek régebben tanultakat is. Ezt nagyon élvezem, mert mindig találok bennük valami újat, meg azt is érzem, hogy miben fejlődtem. Jó lehetőség ez arra, hogy kicsit összerendezzem a kedvenc repertoárdarabjaimat, a verseny megadja ehhez a keretet.

Bokor Gabriella