BANK OF CHINA ÖSZTÖNDÍJASOK – 8. RÉSZ: MÓROCZ VIRÁG

Hála a Bank of China, a Zeneakadémia, és a Zeneakadémia Baráti Köre közös kezdeményezésének, 2014-ben elindulhatott a fiatal zenészeket anyagilag támogató Bank of China ösztöndíjprogram. A pénzbeli segítséget a zeneakadémisták arra használják, hogy – egyebek között – versenyre vagy mesterkurzusra utazzanak, hangszert javíttassanak, vagy éppen profi hangfelvételt készítsenek. A 2023/24-es tanévre tíz fiatal muzsikus kapta meg a Bank of China ösztöndíját, júniusig mindannyiukat bemutatjuk itt, a Legatóban. 

A sorozatban ezúttal Mórocz Virágot ismerhetik meg, aki oratórium-és dalének szakon végzi a Zeneakadémián a művész mesterképzést. Az ösztöndíjból kottákat vásárolt, finanszírozta a diplomakoncert meghívóit és színpadi ruháit, valamint egy nyári mesterkurzus költségeit.

Kezdjük egy néhány hetes eseménnyel: az Operaház által szervezett Magyar Dalmaratonon te nyerted el a legjobb női énekesnek járó díjat. Ami meglep, hogy nem jól bevált és ismert művet választottál, hanem kortárs műsort.

Rengeteg olyan dal van a kortárs dalirodalomban, amit jó lenne, ha minél többen megismernének, ezért választottam ezt a két csodálatos Hollós Máté-dalt. Nagyon izgultam, meg új élmény volt nekem, hogy maga a szerző hallja, amint én énekelem az ő művét, de igazán kedves volt, és örült, hogy tetszenek nekem ezek a dalok. Ha a díj volt a hab a tortán, akkor a találkozás Hollós Mátéval volt a cseresznye a habon!

Bátor dolog, hogy nem közismert dallamhoz nyúltál, amivel nyilván könnyebb sikert aratni.

Igen, de a kortárs meg izgalmasabb, mert még nincsenek vele szemben elvárások. A nagyon ismert daloknál van egy forma, ahogy mindenki szereti, és azt várják el. Itt viszont én erősíthettem az első benyomást azokban, akik még soha nem hallották ezeket a dalokat. Szóval, egyszerre könnyebb és nehezebb kortárs zenét énekelni. Szívesen énekelnék a jövőben is ilyen műsort, lehet, hogy kevésbé eladhatóak, de legalább olyan szépek, mint az ismert dalok.

Kortárs zenét bemutatni misszió.

Azt még nagy bátorság lenne kijelenteni, hogy én ezt felvállaltam. Inkább úgy mondanám, hogy bízom az új lehetőségekben, akkor érezhetem majd, hogy tényleg elindulok egy úton. Nagyon örülnék neki, efelé igyekszem. 

Júniusban lesz a diplomakoncerted a Nagyteremben, és úgy tudom, ott is lesz kortárs zene.

Idén júniusban diplomázom, és óriási megtiszteltetés, hogy a Nagyteremben lesz a koncertem!  Ott is igyekeztem olyan programot összeállítani, ami talán nem a legmegszokottabb művekből áll. Egy magyar kortárs dalciklus is szerepel majd a repertoárban, és női zeneszerzőktől válogattam dalokat – ezeket egy dramaturgiai szál fogja összekötni. Remélem, a végére összeáll az a történet, amit megálmodtam: egy nő útja, egy nő élete. A szerelembe eséstől kezdve lesz benne minden, várandósság, gyermekáldás, bonyodalom, drámai fordulat, megbirkózás a válással, a hűtlenséggel…

Nem vagy túl derűlátó, ha már a válás is benne van…

Azt hiszem, elég erős történet lesz, nem feltétlenül maradunk a rózsaszín ködnél.

Kik a szerzők?

Clara Schumann, Régine Poldowski, Amy Beach, Libby Larsen, Rebecca Clarke, Pauline Viardot-Garcia. A 19. századtól a máig nyúló időszakig kerestem dalokat, ez idő tájt kezdtek a nők mélyebb dolgokról is írni, valahogy bátrabban választottak témát.

Nyilván változik még a hangod, de azt lehet már tudni, milyen a hangfekvésed? 

Még keressük. Úgy néz ki, hogy szoprán, de még nem teljesen rajzolódott ki az utam, nem tudjuk még például, hogy milyen operai szerepkör lesz igazából az enyém. Az biztos, hogy nem koloratúrszoprán, majd még alakul. Érnie, erősödnie, fejlődnie kell még a hangomnak, kicsit elkényelmesednie. Mint amikor az ember megveszi a megfelelő fotelt, jól elhelyezi a lakásban, és kényelmesen elhelyezkedik benne. Én még nem jutottam el idáig. 

Meláth Andrea, a tanárod mit javasol? Miket énekeltek most?

Az az igazság, hogy még nem nagyon énekelünk operát. Annyira beleszerettem a dalokba, annyira jól esik ezeket énekelni, és annyi dalom van most, hogy nem is jut idő opera áriákat tanulni.

Más ez nagyon, mint operát énekelni, hiszen itt nincs partner, se díszlet vagy kellék, semmiféle fogódzó.  Magányos műfaj, igaz?  

Ebből a szempontból tényleg nehezebb. Minden dallal más szerepet kell felvenni, minddel azonosulni kell, és sokkal kevesebb időnk is van rá. Tényleg nincs eszköz, csak én egyedül a színpadon, itt csak magamra számíthatok.

Vágysz operát énekelni?

Persze, szeretném magam abban is kipróbálni, remélem, hogy sikerül. Volt már szerencsém énekelni egy operaelőadásban, méghozzá nem is akármilyenben. José Cura vezényletével , Pasztircsák Polinával, Leonardo Caimivel, és több más kiváló és inspiráló művésszel énekelhettem Puccini A fecske című operáját a nyáron, a Zeneszüret Fesztiválon Pécsett. Azért ez egy elég erős kezdés volt opera téren, még most is alig hiszem el. 

Azt olvastam, hogy a legnagyobb híved és menedzsered a nagymamád, ő viszi a híred mindenfelé. 

Igen, Mama mindig mindent küld a rokonoknak, barátoknak, nagyon lelkes, és támogatja a videóim nézettségét! A nagyszüleim egy faluban élnek, Pereden, Vágsellye járásban. Gyakran vagyunk velük, nagypapám oszlopos tagja a peredi férfidaloskörnek, de a családban egyébként mindenkinek köze van a zenéhez.

A diplomával megint véget ér egy életszakasz. Hogyan látod magad harminc éves korod körül, azaz mit gondolsz, mi lesz az utad?

Nehéz megmondani, mert látom, mennyi minden kell ehhez a pályához a csillagok állásától kezdve….sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy elérhessem a titkos álmom, de mindenképp az az igazi cél, hogy jól, igazul, az embereknek valamit átadva énekelhessek, operát is, dalokat is. 

A titkos álmodról nem kérdezhetlek. Van olyan álmod is, ami nem titkos?

Nagyon örülnék, ha a kortárs zeneszerzők is felfigyelnének a lelkesedésemre a műfaj iránt, és boldog lennék, ha egyszer mutathatnék be én magam is kortárs dalokat. Az nagyon izgalmas lenne.

Bokor Gabriella