CONCORDE TEHETSÉG DÍJ

A Baráti Kör egyik támogatója, a Concorde Értékpapír Zrt. első alkalommal rendezte meg idén a Concorde Private Banking karácsonyi estet, melyen két fiatal tehetség – Razvaljajeva Anasztázia és Gyöngyösi Ivett kápráztatta el a közönséget. Az est során először került átadásra a Concorde Tehetség Díj, amit Gyöngyösi Ivett vehetett át Tabányi Mónikától, a Concorde privát banki üzletágvezetőjétől. A koncert hangulatát az est szervezője, Varró Szilvia Éva, a Baráti Kör elnökségi tagja, a Concorde vezető privát bankára idézi fel.

Koncertszó

Concorde Tehetség Díj

Nehéz egy koncertről szavakkal mesélni. Hiszen a varázs, amit az élő zene adhat, az egyszeri és megismételhetetlen. A dallam akár dúdolható, de a hangulat az bennünk él tovább. Olyan ez, akár egy gyönyörű utazás, melyről a fényképek mesélnek ugyan, de a hangulatot nekünk jelentik csak – azt nem értheti senki más.

Amikor először jártam a Bartók Emlékházban éreztem, hogy ez a hely nagyon illeni fog a december 2-i koncerthez. Elképzeltem téli környezetben is, habár tudtam, hogy a hó  – ez idő tájt – messze nem garantált. Korábban érkeztem, mint a hó, így a fák közül felsejlő, hangulatosan kivilágított épületben gyönyörködtem. Még csak pár kollégám volt jelen, a ház szinte üresen állt, de  Násztya, a hárfás lány, aki észre sem vette, hogy belépek, máris betöltötte.

A jó illatú pogácsák mosolyogva sorakoztak a tálakon, a bejgli még felszeletelésre várt. Kicsit izgultam, hogy vajon a 80 szék bő fél óra múlva gazdára talál-e? Talált. A szalonok hangulatát idéző terem, már 7 előtt szinte megtelt.  A színpadot csak gondolatbeli vonal választotta el a széksoroktól, így Násztya és a hárfa ott volt egészen köztünk. Amikor kezdtünk, még akadt néhány üres szék (nagy szerencséje a későn jövőknek!), a koncert alatt viszont mindösszesen 4-5 szék állt üresen. Ez volt az a pillanat, amikor kiengedtem, s elégedetten hátradőltem. Tabányi Mónika rövid köszöntőjét, Batta András professzor úr sziporkázó felvezetései, s Násztyával folytatott üde csevegése váltotta. A végtelenül szimpatikus, fiatal lány, olyan igazán szerethető személyiség. Akit vélhetően az orosz gyökerek és a magyarországi szocializálódás érdekes keveréke tesz igazán egyedivé. Hangszerét pedig a kevésbé ismertség.

Szinte észre sem vettem, s már szünet volt. 20 percnyi társalgás némi étekkel, itallal fűszerezve. Akinek pedig kedve volt, s még az elején nem tette, a II. emeleten Bartók Béla e villában eltöltött életébe is bepillanthatott. Aztán jött Ivett. Aki élőben (és nem színpadi emelvényen) még törékenyebb, még légiesebb, mint gondoltam. S mégis oly sok energiával bír, hogy időnkét olyan érzésem volt, hogy a játéka örvényként ragad magával. András humorát továbbra sem rejtve véka alá beszéltette – még Chopinhez fűződő plátói kapcsolatáról is vallott nekünk. Olykor egészen megnyílni látszott, de az igazi kitárulkozás az, ahogy játszott.

Aztán nagy taps – már sokadszor az este során. Meghajlás, elégedett moraj. S én, ott akkor – a későbbi köszönő szavak és sorok, Móni sms-e nélkül is – tudtam, hogy ez az este életre kelt, olyanná vált, mint megálmodtam, s igazán célba talált.

 Varró Szilvia Éva