A ZENEAKADÉMIA SZERETHETŐ

Az idén lejárt a Baráti Kör elnökének, Szabó Vilmosnak a mandátuma. Az elnöki posztot mostantól Batta András tölti be, akivel felidéztük az egyesület múltját, és a jövőre vonatkozó terveket.

–Régóta részt vesz a Baráti Kör munkájában. Mikor kezdődött ez a kapcsolat?

-1997-ben alakult meg a legelső Baráti Kör. Azt, hogy szükség lenne egy ilyen egyesületre, néhány, Magyarországon akkreditált diplomata felesége találta ki, élükön a svéd nagykövet feleségével. Úgy gondolták, egy ilyen intézménynek Baráti Kör dukál, hiszen mindenhol a világon van egy „Friends of” egyesület a hasonló intézmények mellett. Aztán amikor 2004-ben rektor lettem, sőt, már a 2002-es rektor-helyettesi kinevezésemtől kezdve hívtak az elnökségi ülésekre, tehát tulajdonképpen 2002 óta követem a Baráti Kör tevékenységét. Az utóbbi 9 évben pedig – Szabó Vilmos elnöki időszaka alatt – intenzíven vettem részt az egyesület életében, erős elkötelezettséget érezve mindkét brand – a Zeneakadémia és a Baráti Kör – irányában. Ebben Vilmos nem csak ideális partnernek, hanem remek tanácsadónak is bizonyult.

2009-ben, amikor elindult a Legato, és az első interjút készítettem önnel, a Baráti Kör támogatását elsősorban a diákok vették igénybe, nemzetközi versenyekre, mesterkurzusokra történő kiutazáshoz kértek segítséget. Már az alapításnál is ez volt a legfontosabb feladat?

-Érdekes módon az eredeti terv az 1990-es végén a Zeneakadémia felújítására irányult, mert ez már akkor aktuális volt. Sőt – zárójelben jegyzem meg – már 1934-ben Hubay Jenő is megemlítette egy évnyitó beszédében, hogy fel kellene újítani a Zeneakadémiát…Tehát az egyesület azért született, mert úgy vélték, hogy ily módon talán hatékonyabban lehet majd pénzt gyűjteni a felújításra. Ez egyrészt naiv elképzelés volt, mert nem Amerikában vagyunk, ahol valóban lehetséges, hogy fundraising-el összegyűjtsenek egy ekkora összeget, de a felbuzdulás tényleg nagy volt: az angol arisztokrácia körében meg is indult egy komoly fundraising tevékenység, még Charles herceget is bevonták. Össze is gyűjtöttek egy bizonyos összeget, ami persze még messze nem lett volna elég a felújításra. Ennek a terve és megvalósítása aztán elhúzódott, és közben a helyzet is máshogy alakult, mert az állam és az EU is belépett. A Baráti Kör legfőbb célja pedig módosult, a hangsúly átkerült a növendékek támogatására, és a különböző zeneakadémiai projekteknek a támogatására. Mikor Szabó Vilmos lett az elnök, ez a tevékenység is tovább gazdagodott, például könyvkiadással, a Helikon Kiadóval közösen.

Akkor jelent meg a Liszt album.

-És emellett Liszt egyik emblematikus műve, a Krisztus oratórium kéziratának a facsimile kiadása, azután a Liszt-séták, ami tulajdonképpen egy népszerűsítő könyv, egy Budapest- baedekker arról, hogy Liszt merre járt és tevékenykedett a fővárosban. Ez volt az egyik út. A másik: elindultak a CD felvételek a legtehetségesebb növendékekkel, a harmadik pedig a hangszervásárlás volt, ami azt is mutatja, hogy a Baráti Kör anyagi helyzete ugrásszerűen megjavult, 2007 és 2010 között nagyon komoly bevételekre tett szert az egyesület.

–A hangszervásárlás is több rétegű volt. Kapott új hangszereket –egyebek közt – a gitár tanszak, de különlegességeket is vásároltak, mint például egy olyan Erard-zongorát, amin állítólag még a fiatal Liszt játszott Párizsban.

-Igy van, de a Régi Zeneakadémián, a Bach terem orgonájának a felújításában is jelentős összeggel vett részt a Baráti Kör, tavaly pedig megvásárolta azt a hangszert, amelyen Kurtág György és felesége koncertezett. Ennek a hangszernek – ami most a BMC-ben kapott helyet – az a különlegessége, hogy fel is veszi annak a játékát, aki előad rajta. Elsőként persze Kurtágék játékát rögzítette. Az egyesület tevékenysége tehát kibővült, és ez már a Szabó Vilmos-érának az eredménye. A működésnek is egyfajta professzionális koncepciója alakult ki, és ez részben meg is valósult, mecénások tűntek fel a láthatáron, akik a saját vagyonukból is áldoztak a Zeneakadémiára. A Baráti Kör vállalati fegyelemmel kezdett működni, strukturáltan, noha azt el kell mondani, hogy az egyesület önmagáért, tehát a maga fenntartásáért minimális összeget áldoz, és minden pénzt a hallgatók és a projektek támogatására fordít. Olyan projektek is voltak szép számmal, amikor egy tanár a növendékeit fontos külföldi tanulmányútra vitte.

–A Legatoban is beszámoltunk például a hárfások berlini, vagy az Egyházzenei tanszék Canterbury útjáról…

-Az ütősök pedig most éppen Amerikában járnak. Az izraeli-magyar kamarazene projekt finanszírozásában szintén részt vállal a Baráti Kör, és rendszeresen támogatja a semmeringi Nyári Akadémiat is, amely a közép-európai zenei tradíciók továbbadásával foglalkozik, és Bécs, Budapest, valamint Prága Zeneakadémiáiról hív meg tanárokat és növendékeket. Mindezekre a programokra a Zeneakadémia büdzséjében nincs elég pénz, úgyhogy ha nem lenne a Baráti Kör, ezeket nem lehetne megvalósítani. Az egyesület-alapítást kezdeményező diplomata-feleségeknek tehát annak idején teljesen igazuk volt: igenis kell egy ilyen intézmény mellé egy ilyenfajta civil szerveződés. Az eddigi célokat és támogatási formákat megtartjuk és visszük tovább.

–Mennyiben változik meg a Baráti Kör felépítése?

-Új fejlemény, hogy lett alelnökünk, mégpedig Jászkúti Bertalan személyében. Eddig nem volt alelnök, bár az alapszabály ezt lehetővé teszi. Bertalan évek óta részt vesz a Baráti Kör munkájában, ő volt az első ember az üzleti életből, aki felmérte, átvilágította a Zeneakadémia működését, még 2003-ban. Az elnökségében is vannak új tagok: Varró Szilvia és Varga Szabolcs. Mindketten a pénzügyi világban töltenek be vezető szerepet, a tapasztalatuk, az elkötelezettségük, és a kapcsolati körük arra predesztinálja őket, hogy igen aktív tagjai legyenek az elnökségnek.

–Milyen új terveik vannak?

A koncepciót Jászkúti Bertalannal együtt alakítottuk ki. Eddig főleg kiemelt mecénások támogatták a Baráti Kört, évenként egymillió, illetve egymillió forint feletti összeggel. Ezek a támogatók fontosnak tartják mindazt, ami a Zeneakadémián történik. A kiváló kiválót támogat. Most, hogy a stafétabot átkerült az én kezembe, közülük többekkel is beszéltem: úgy tűnik, továbbra is számíthatunk rájuk, a Zeneakadémia iránti elkötelezettségük tehát megmaradt. Most azt szeretnénk elérni, hogy többen támogassanak minket esetleg kisebb összegekkel, ezalatt – mondjuk – évi 100 ezer, vagy 50 ezer forintot értek. Vagyis megpróbáljuk bevonni azt a jólszituált polgári réteget is, amelyik számára fontos a Zeneakadémia. Azt is tudjuk, hogy azért nem mindenki viszonyul úgy ehhez a kérdéshez, ahogy az eddigi nagy mecénásaink, akik egyszerűen csak az ügyet támogatták, és nem várták el, hogy a Zeneakadémia vagy a Baráti Kör legyezgesse a pr-jukat. Tehát senki nem akarta, hogy bárhol is szerepeljen a neve, és nem várták el, hogy bármit is kapjanak cserébe. Tudjuk azonban, hogy ha új rétegek felé szeretnénk nyitni, ha bővíteni akarjuk a tagságot, akkor szükség van arra, hogy a Baráti Kör, illetve a Zeneakadémia is nyújtson élményeket, programokat, és ezek nem csak a megszokott koncertek.

–Melyek lesznek ezek az új programok?

-Január 22-én indul például az az új szalon-sorozat, amit a támogatóknak és a jövendőbeli támogatóknak rendezünk. A programokat minden alkalommal a Zeneakadémián tartjuk, mégpedig a legendás X-es teremben: ez régen az Ének tanszék terme volt, most pedig egy szép kis előadóterem, pódiummal. Itt szeretnénk bemutatni a különböző tanszékeket, a tanárokat, a legtehetségesebb hallgatókat, és arra kérni őket, meséljenek arról a műhelymunkáról, ami az Akadémián zajlik. Nagyon szeretném, ha a Zeneakadémia épp úgy a Baráti Kör mellé állna, mint ahogy a Baráti Kör az Akadémia mellé, hiszen a fogadó intézménynek is fontos az, hogy támogatják. És ezt ráadásul egy olyan szervezet teszi, amelynek a tagjai a saját szabadidejükből áldoznak erre a célra. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy talán nem volt rossz választás a személyem, hiszen 19 éves korom óta – diákként, és mindenféle rangban – itt töltöm az életemnek a nagy részét. Nekem nem kell „megtanulni” a Zeneakadémiát, könnyebben kiigazodom például a hivatali útvesztőiben, mint – mondjuk – egy külső tag. Ilyen szempontból egyébként Vigh Andrea rektor asszonytól is maximális támogatást kapunk, ő teljes mértékben felismerte a Baráti Kör fontosságát, és az új Kancellárunk, Szentgyörgyvölgyi László is első pillanattól kezdve megértette az egyesület jelentőségét, és nagyon fontosnak tartja azt. Az tehát, hogy a Zeneakadémia két vezetője ennyire mellettünk van, azért is nagyon jó, mert így tudunk a tagjainknak és a leendő támogatóinknak olyan programokat és élményeket is nyújtani, amelyeket csak a Zeneakadémia segítségével lehet megtenni. A Zeneakadémiába könnyű beleszeretni. A magam részéről továbbra is erre építeném a Baráti Kör stratégiáját.

Bokor Gabriella