CSODÁLATOS ÉS VALÓSÁGOS TÖRTÉNETEK AZ ORGONÁRÓL

Igen nagyszabású terv megvalósításához kezdett hozzá Fassang László orgonaművész, a Zeneakadémia tanára. A projekt első részeként a Régi Zeneakadémia Bach termének orgonáját újítják fel, ennek költségeihez a Baráti Kör két millió forinttal járult hozzá. A nagy formátumú projektről – és persze a világ különleges orgonáiról –március elején, egyik délutáni órája előtt beszélgettünk a Régi Zeneakadémián.

–Annak, aki eljut Párizsba, óriási élmény belépni a Notre-Dame-ba. Ez a templom,  illetve ennek orgonája az ön számára is meghatározó.

-Hogyne, hiszen itt volt életemnek egyik fordulópontja. Huszonnégy évesen jártam ott először, és a karzatról figyeltem, hogyan játszik Olivier Latry, a Notre-Dame orgonistája. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy mindenképpen nála szeretnék tanulni. Ez végül is sikerült, hiszen a párizsi Conservatoire-ban az ő növendéke lettem.

–Játszott is ezen az orgonán?

-Először csak néztem és ámultam. Később, a tanulmányaim folyamán is legalább egy évig rendszeresen feljártam, és aztán megtörtént a csoda. Latry egyszer csak azt mondta, hogy a misén, – élesben -, akkor most én játszom a kimenőt. Ilyenkor az orgonista improvizál. Ezt a pillanatot egyébként ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, amikor a repülőből először kell kiugrani ejtőernyővel. Nekem ez volt az első ilyen ugrásom.

–Élt Franciaországban, Japánban, rengeteg felé járt a világban. Melyik volt az az orgona, ami annyira vonzotta a szemét és a kezét, hogy úgy érezte, ezen okvetlenül játszania kell?

-Szerencsére több ilyen hangszer is volt, és az egyik mindenképpen a Notre-Dame orgonája. Ha még Franciaországban maradunk, említhetném a Poitiers-i katedrális orgonáját is, amely megmaradt a 18. század végi állapotában, másban viszont nagyon sok hasonlóságot mutat a Notre-Dame orgonájával. Meghatározó élményem még a hollandiai Alkmaarban a Szent Lorenz templom orgonája, ami szintén egy háromszáz éves hangszer, gyakorlatilag eredeti állapotban. Mindezek között viszont a legizgalmasabb talán egy németországi hangszer Maihingenben. Itt található az az 1737-ből származó orgona, amelyet a templommal együtt 1800 környékén lepecsételtek. Száznyolcvan éven át állt érintetlenül, majd nagyon alaposan restaurálták azt az állapotot, ahogyan találták. Orgonisták számára ez azért lenyűgöző élmény, mert rengeteget tudhatunk ugyan egy korról az által, hogy korabeli forrásokat olvasunk, számos kotta is fennmaradt, de azt, hogy akkoriban mit hallhattak az emberek, amikor egy templomban az orgonista játszott, csakis ezeken a hangszereken keresztül lehet újra átélni. Hihetetlen élmény azt megtapasztalni, hogy amikor valaki két- vagy háromszáz évvel ezelőtt bement egy templomba, ugyanezeket a hangokat hallotta. És ilyenkor bizony az ember átértékeli magában az orgona hangról alkotott fogalmait.

–Az, hogy hol készültek a legjobb hegedűk és zongorák, a laikus számára is ismert, az orgonákról viszont kevesebbet tudunk. Melyek voltak a nagy, meghatározó orgonaépítő műhelyek?

-Ha Európában széjjelnézünk, azt látjuk, hogy minden tájegységnek és minden kornak    megvoltak a fontos központjai. Az észak-német régióban Schnittger nevét lehetne említeni, Türingia-Szászország területén a Silbermann orgonaépítő dinasztiát, Franciaországban    hoClicquot-ot, a 19. században pedig Cavaillé-Coll tett szert a legnagyobb hírnévre, akinél a neves magyar orgonaépítő, Angster József is tanult. Három évet töltött nála, – ez volt az az időszak, amikor a Notre-Dame és a Saint-Sulpice orgonáját építették -, és ennek hatására alapította meg később a saját üzemét Pécsett.

–Térjünk vissza a jelenbe. Ön és kollégái néhány hónappal ezelőtt egy meglehetősen nagy formátumú projektbe kezdtek.

-A távlati és legfontosabb cél a Zeneakadémia teljes orgonaparkjának a megújítása. Ebből a szempontból a leglátványosabb a Nagyterem, hiszen ott már 1907-ben, az épület   megnyitásával egy időben állt egy fantasztikus orgona, mégpedig az akkori egyik legfontosabb német orgonaépítő, a Voit cég legnagyobb hangszere. Ezt aztán később sajnos   többször is átépítették, és 1967-ben – a homlokzatot leszámítva –  véglegesen eltávolították. Ezt a hangszert szeretnénk visszaállítani az eredeti állapotába, ami nem lesz egyszerű. Több részegysége ugyanis az ország különböző orgonáiba lett beépítve, ezeket vagy vissza kell vásárolni, vagy a megmaradt minták alapján újra legyártani. Ez lenne tehát a projekt legfontosabb eleme. Egy orgona tanszak szempontjából viszont az is lényeges, hogy azok a hangszerek, amelyek az európai orgonakultúra meghatározó lenyomatát képezik, részben megjelenjenek a Zeneakadémián belül. Így a Kupolaterembe egy francia romantikus orgona megépítését tervezzük, ha pedig a barokk irodalmat nézzük, mindenképpen nagyon fontos a Bach teremben lévő orgona. Ezt úgy kell átalakítani, hogy megfeleljen a legmagasabb művészi és technikai elvárásoknak. És mivel szerintem művészi illetve szakmai kérdésekben nem szabad kompromisszumot kötni, olyan orgonaépítőket fogunk felkérni a munkára, akik már bizonyítottak ezen a téren. Nagyon bízom abban, hogy a magyar orgonaépítők mellett Európa több országából is tudunk majd szakembereket hívni.

–Hogyan tudnak minderre pénzt szerezni?

– A Bach termi gyűjtés számomra tulajdonképpen egy kis előkészítő ujjgyakorlat volt ahhoz, hogy néhány év múlva el tudjuk játszani a h-moll szonátát. Most kipróbáltuk kicsiben, hogy működik-e az, ha elképzelünk, megálmodunk valamit, de nem csak ábrándozunk róla, hanem dolgozunk is a megvalósításáért. És szerencsére azt tapasztaltam, hogy ha az ember kitűz egy célt, és mindent megtesz érte, akkor megtalálja azokat az embereket, akik mellé fognak állni. Most ott tartunk, hogy köszönhetően a Baráti Kör által megszavazott támogatásnak, illetve az amerikai gyűjtés során befolyt összegeknek a Bach-termi projekt anyagi része lényegében elő van teremtve.

–Amerikában hogyan folyik a gyűjtés?

-Nagyon fontos megemlítenem Karosi Bálint nevét, aki szintén itt, a Zeneakadémián  diplomázott, de most már évek óta Amerikában él, jelenleg Bostonban orgonista. Az ő kezdeményezésére létrehoztunk egy alapítványt, amely Amerika területén gyűjt adómentes adományokat orgonaépítések támogatására. Ennek az első projektje a mi zeneakadémiai terveinknek a felkarolása, és ennek a javára adtam az első koncertet október 23-án a floridai Sarasota-ban. Így kezdődött ez a gyűjtési akció, ami – meg kell, hogy mondjam – október óta nagyon jó hatásfokkal működik. Ebben persze a közvetlen kollégáimnak is nagy szerepe van, így Pálúr Jánosnak és Szabó Balázsnak, akik szaktudásukkal, tapasztalatukkal, kapcsolataikkal rengeteget dolgoztak már idáig is a projekten. Úgyhogy meg vagyok győződve arról, hogy közösen azokkal, akik mellénk állnak, sikerre fogjuk vinni azt, amit elterveztünk.

Bokor Gabriella