LISZT PESTI OTTHONÁBAN

Nem kell ahhoz különösebb apropó, hogy a Régi Zeneakadémia épületében, az egykori Liszt-lakásban berendezett múzeumban a látogató egy kissé megilletődve nézegesse az eredeti bútorokat, hangszereket, kéziratokat, személyes tárgyakat. A bicentenárium kapcsán azonban március közepe óta az állandó kiállítás mellett egy újabb időszaki is látható, de Dr. Domokos Zsuzsannával, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatójával nem az új  kiállítást jártuk végig, hanem még február végén, az előkészületek közepette beszélgettünk. Az interjút pedig azért időzítettük így, hogy Önök is a kulisszák mögé láthassanak.

–Az igazgatói szobában ülünk, mellettünk egy zongora, amin most rengeteg kép és dokumentum hever….

-Ez csak átmeneti állapot, nem marad sokáig így. Egy hónap múlva nyílik az új időszaki kiállításunk, és ide tettük ki most a tárlók anyagát. A kiállítás ugyanis úgy készül, hogy kivágjuk a tárlók méreteit, és itt, ezen a papíron rendezzük el az anyagokat, hiszen mindössze két napunk van arra, hogy a régi kiállítást lebontsuk és föltegyük az újat.

–Ez egyébként Liszt egyik zongorája?

-Igen, az a 19. századi Bösendorfer, amin eredetileg az Angolkisasszonyoknál is játszott. A zongora – tudomásunk szerint – 1925-ben került a Zeneakadémiára, és jelenleg itt, az igazgatói szobában kapott helyet.

–Szoktak rajta játszani?

-Néhány vendégnek már bemutattuk, de szegény hangszer most nincs abban az állapotban, hogy játsszunk rajta. Nagy örömünkre a német Tonwelt cég anyagi támogatást ajánlott a zongora felújítására. Az anyagköltséget már megkapta a Zeneakadémia, várjuk azt a pillanatot, hogy a zongoraműhelyben legyen alkalmas időpont a felújításra. Akkor elviszik, rendbe hozzák, olyan állapotban lesz, hogy különleges alkalmakkor néhány vendégnek játszhatunk is rajta. Pontosan azért ajánlotta fel ez a nagyon kedves német partner a támogatását, mert zeneszerető ember lévén leült a zongorához, és azonnal felmérte, hogy itt segítségre van szükség.

–Említette, hogy a zongorán heverő dokumentumok már csak néhány napig lesznek itt.

-Igen, március 18-án Liszt és Budapest címmel nyílik meg az új kiállításunk, amellyel Liszt magyarságát szeretnénk hangsúlyozni, a működését párhuzamba állítjuk például Széchenyi Istvánéval. A kiállítás Liszt pesti tartózkodásainak a történeti szálát követi, elkezdjük 1823-ban, amikor – még gyerekként – először adott hangversenyt Pesten, és magyarnak vallotta magát. Erről a koncertről egyébként egy nagyon szép kritikát is olvashatnak a látogatók. Aztán felidézzük a Magyar Tudományos Akadémia, a reformkor egyik legfontosabb intézményének az alapítását, a pesti árvizet, az 1840-es hazatérést és a Díszkard átadását.

–A dokumentumok mellett milyen tárgyakat tudnak kiállítani?

-Például a Díszkardot, amit a Magyar Nemzeti Színházban magyar főuraktól kapott. Ha sikerül, kiteszem a Nemzeti Színház ábrázolását egy nagyon szép, korabeli tányéron lefestve, és van egy, ebből a korból származó, gyönyörű üvegpohár is. Ezeket a tárgyakat a Nemzeti Múzeumból kölcsönözzük. Kitesszük Vörösmarty Liszt Ferenchez szóló ódáját, és az erre válaszként születő, Hungária című szimfonikus költeményt, valamint olvasható lesz Liszt Ferenc beszéde is, amit a Nemzeti Színházban, a Díszkard átadása után mondott. Ezen a hangversenyen egyébként a Rákóczi indulót játszotta ráadásként, ennek kéziratát a Széechenyi Könyvtártól kapjuk kölcsön. A következő tárló a 46-os hazatérést idézi, ekkor kerül jó barátságba Széchenyivel, aki megmutatja neki a Lánchidat, meghívja az otthonába, elviszi a Kaszinóba. Erről a kapcsolatról Széchenyi naplóiban és Liszt leveleiben is többször szó esik, ezeket a dokumentumokat is kitesszük.

–Mennyi ideig maradhatnak önöknél a kikölcsönzött tárgyak, például a Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő Díszkard?

-A kard sajnos csak május végéig. Viszont annál nagyobb örömmel vesszük tudomásul, hogy a Nemzeti Múzeum az állandó kiállításában egy részt kíván kialakítani Liszt tiszteletére. Ha elkészül ez az szoba, ott helyezik majd el a kardot, amit egyébként most restaurálnak, és ott kap végleges helyet a jelenleg a Széchenyi kiállításon látható Broadwood zongora is. A hangszer eredetileg Beethovené volt, a hagyatékából került Liszthez, de ő már nem játszott rajta. 1873-ban, az ötven éves művészi jubileuma után az ezüsttárgyakkal és a Díszkarddal együtt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, hogy magyar tulajdonban maradjon.

–Milyen különlegességet tudnak még kölcsönözni a kiállításra?

-Az Operaháztól megkapjuk például a Magyar Királyi Dal kéziratát, amit Liszt eredetileg az Operaház megnyitására komponált. A koronázási tárlóban egy korabeli kéziratos kotta az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárából érkezik, Ferenc József és Erzsébet királyné bronz szobrait az Iparművészeti Múzeumtól kölcsönözzük. A kiállításon sok más értékes autográfot is meg tudunk mutatni. Ami még újdonság, hogy lenn is felállítunk két tárlót.

–Mielőtt folytatná, pontosítsunk. A lenn – gondolom – az épület földszintjét jelenti.

-Igen. A felső rész a múzeum középső szobája, Liszt egykori ebédlője, ahol rendszeresen rendezünk időszaki kiállításokat, itt láthatóak általában a kéziratok. A lenti rész pedig a könyvtár és az iroda előtti tér, ahol az időszaki kiállításaink másik felét szoktuk felépíteni. Ahogy említettem, ide vásároltunk két tárlót, ezekben bemutatjuk a helyeket, ahol szívesen járt, aztán a költő-, festő-, és íróbarátokat, és a Ferencesekhez, valamint az Angolkisasszonyokhoz fűződő kapcsolatát. Még egy újítás lesz itt, a lenti részben: szeretnénk felszerelni a látogatók számára egy plazmatévét videóval, ez valószínűleg az év második felében fog megvalósulni.

–Azt hallottam, a fenti részben is lesznek újítások.

-Kaptunk támogatást arra, hogy egy interaktív térképet is vásároljunk, amit a múzeumban, az egykori háló-dolgozó szoba sarkában tervezünk elhelyezni. Budapesti séták Liszt Ferenccel címmel jelent meg néhány hete Watzatka Ágnes és Török Miklós kollégánk nagyon érdekes kötete. Ennek a tartalmi anyagából fogunk egy kivonatot az interaktív térképre alkalmazni, így a látogatók saját válogatásaik alapján megtalálhatják azokat a helyszíneket, ahol Liszt annak idején Budapesten élt és alkotott. Ez az interaktív térkép a kiállítás megnyitójára elkészül.

–Az emlékmúzeum állandó kiállításában lesznek változások, vagy minden érintetlen marad a tárgyak közül?

-Az állandó kiállításon nem szeretnék változtatni, tovább gazdagítani egyelőre nem tudjuk, elvenni pedig különösen nem szeretnénk belőle. Rengeteg dokumentumunk van, amelyek tematikájukban kapcsolódnak az időszaki kiállításunkhoz is, de ezeket nem mozdítom el az eredeti helyükről. A Koronázási mise autográfja, a zongorakivonat első kiadása Liszt hagyatékából, és a hozzá tartozó karmesteri pálca ott marad a szalon vitrinjében, ugyanúgy, mint a többi dokumentum. Ezek kiegészítik az időszaki kiállítás anyagát, a kedves vendégeknek nem kell sokat menniük, hiszen a múzeum nem olyan terjedelmes, úgyhogy meg fogják találni a kapcsolódásokat. .

–A lakásmúzeum szalonjában találhatóak Liszt hangszerei, úgy tudom, ezekkel is vannak terveik.

-A szalon azért érdekes, mert Liszt itt tanított, és itt élte a társadalmi életét is. Minden hangszer eredeti, Liszthez tartoztak, játszhatóak. A Bösendorfer zongorát tavaly már sikerült  felújítani, és nagyon szeretnénk az októberi születésnapi fesztiválon,-  amikor három napig reggeltől estig szól a zene Liszt otthona mellett – néhány olyan koncertet is szervezni, amelyek helyszíne maga a szalon lesz. Ott, Liszt eredeti hangszerein fognak a művészek  játszani, és ha anyagilag sikerül megoldani, szeretnénk mindezt egy nagy, az épület előtt felállított vászonra kivetíteni. Akkor úgy érzi majd a közönség, hogy Liszt otthonában van, az ő szalonjában hallgathat hangversenyt. Ez adná a fesztivál bensőségességét és egyik különlegességét.

Bokor Gabriella