FELFEDEZÉSEK – Beszélgetés Devich Benedekkel

A friss Junior Prima díjasok között van egy nagybőgős fiú, Devich Benedek, akivel 2017 nyarán már találkozhattak itt, a Legatóban. Azóta sok minden történt, koncertek, benyomások, meghatározó találkozások – és három év a berlini Hanns Eisler Főiskolán. Benedek karácsonykor itthon volt Budapesten, de az ünnepek után visszautazott Németországba, úgyhogy ezúttal be kellett érjük egy telefoninterjúval.

Szombat délelőtt van, a berlini szobádban ülsz a gép előtt, így beszélgetünk. Mivel foglalkozol épp?

A formatan és a zeneelmélet vizsgáimra készülök, egyébként gyakorlok minden nap körülbelül négy órát. 

Három éve Berlinben tanulsz. Beváltotta a város és a főiskola a hozzá fűzött reményeket?

Nagyon jól érzem magam, bármit keres az ember, itt megtalálja. Nem különösebben szép város, de nagyon pezsgő, jó itt fiatalnak lenni. A kulturális élet fantasztikus! Az iskolában rengeteg a külföldi, csak 30 százalékban vannak németek, így nagyon sokféle emberrel találkozom.

Sok más kultúrát is megismerhetsz.

Igen, például a barátnőm dél-koreai, az egyik legjobb barátom pedig új-zélandi. De a kulturális különbségek ellenére sem érzem, hogy más emberek lennének, mint én, sőt nagyon közel állnak hozzám.

Milyen a nagybőgő tanárod, Esko Laine, akinek a kedvéért Berlinbe jelentkeztél?

Nagyon-nagyon jó, mint ember is fantasztikus. Minden órája élmény! Általában sok minden rám van bízva. Többnyire azt játszom, amit szeretnék, arra a versenyre megyek, amelyikre akarok, nincs kijelölve út, amit követnem kell. Kapok szabadságot, de sok fegyelem kell ahhoz, hogy óráról órára fejlődjek. Soha nem mondana olyasmit, hogy vegyem komolyabban a tanulást, ez nála alapvető elvárás, aminek meg kell felelni.

Te a klasszikuson kívül más zenei műfajokra is nyitott vagy, igaz?

Igen, a jazz is nagy hatással van rám, mindennapos szükségletem, hogy improvizáljak a zongorán. 

Amikor néhány éve beszélgettünk, mesélted, hogy készítesz átiratokat nagybőgőre, elsősorban dalokból, és ezekből egy koncertet is tervezel. Ez sikerült?

Amíg Budapesten voltam, nagyon sokat eljátszottam ezek közül, és volt olyan koncert, ahol csak a saját átirataimat játszottam. Ez tényleg boldogság, mert ilyenkor úgy érzem, hogy kicsit a saját darabomat is játszom. Persze tudom, hogy nem az enyém, de a saját felfedezésem, mert még soha nem játszották el nagybőgőn, vagy egyáltalán, vonós hangszeren sem.

Mostanában is foglalkozol ezzel?

Még az ősszel átírtam Clara Schumann három románcát nagybőgőre. Most az eredeti repertoárral foglalkozom, éppen Koussevitzky nagybőgőversenyét tanulom.

A főiskolán a zenekarban is részt veszel?

Igen, játszottam Brahms 3. szimfóniáját a berlini Konzerthaus-ban az iskolai szimfonikus zenekarral, és nagyon szépen szólt, mert mindenki lelkes volt és rengeteget gyakorolt előtte. Egy másik zenekari projektben is részt vettem, 2021 júniusában kilenc berlini zenész társammal játszhattunk a szentpétervári Mariinsky Színház zenekarában, Valery Gergiev vezényletével. Persze, zenekar most már jó ideje nincs a covid miatt. Van egy kamaracsoportunk, általában kéthetente van kamaraóránk.

Nyáron Kurtág György egy új darabját játszhattad. Mi is volt ez pontosan?

Írt egy szóló nagybőgődarabot a nagypapám emlékére (Devich Sándor hegedűművész a Bartók Vonósnégyes tagja volt – a szerk.), ennek ősbemutatóját játszottam a Zeneakadémián, a Kamara.hu fesztiválon, Várjon Dénes meghívására. Nagyon nagy öröm volt, nem is reméltem, hogy egyszer találkozhatom Kurtággal! Amikor elmentem Budapestről, arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy soha nem hallhattam őt tanítani. Aztán mégis így hozta az élet, és ezért nagyon hálás vagyok. Ez egy atmoszférikus darab, tehát elsősorban hangszíneket, gesztusokat kell belőle kihallani. Kurtág Tanár Úrnak többször eljátszottam a koncert előtt, de másnak nem nagyon, inkább egyedül dolgoztam rajta jó sokat. Nagyon szabadon, kicsit úgy, mint az improvizációknál. Ezért a koncerten már egyáltalán nem izgultam, mert éreztem, hogy ezt a teret már bejártam, ismerem. Nagy élmény volt nekem ez a darab, felnyitotta szememet a modern zenére, különösen a szólóművekre.

Ha a koncertre csillapodott is az izgalmad, előtte, Kurtágnak eljátszani azért érzelmileg megterhelő lehetett, hiszen a szerzőnek játszottad a nagypapád ihlette darabot.

Jó értelemben voltam izgatott, éreztem, hogy jót akar nekem és a zenének. Óriási élmény volt vele dolgozni, annyi inspiráló dolgot mond! Több órán át foglalkozott velem, és amikor az ő darabját már átvettük, azt mondta, szívesen meghallgatna tőlem mást is. Eljátszottam Brahms e-moll csellószonátáját Berecz Misivel. A darabot itt Berlinben sokaknak játszottam már, de Kurtágtól olyan instrukciókat kaptam, amit előtte még senkitől.

Kit kérnél fel – ha tehetnéd – hogy írjon neked egy nagybőgőművet?

Például Bartók Bélát. Ha pedig valaki a kortársak közül olvassa ezt az interjút, kérem, tudjon róla, hogy rendelkezésre állok és boldogan bemutatom a darabját!

Bokor Gabriella