FUVOLA A SEMMIBŐL

Scheuring Kata fuvolaművész volt az egyik díjazott az idei Junior Prima díj zeneművészeti kategóriájának gáláján. 2016-ban diplomázott a Zeneakadémián, négy éve játszik az Operaház zenekarában, januártól pedig Helsinkibe szerződik. Katával egy próba után beszélgettünk.

Mielőtt elkezdtük az interjút, azt mondtad, hogy „te a semmiből jöttél.” Mit értesz ez alatt?

Azt, hogy a mi családunkban egyetlen zenész sem volt. Anyukám viszont mindhármunkat beíratott zeneiskolába, mert az ő életéből ez kimaradt. A két testvérem gitározott, én meg valamiért a fuvolánál kötöttem ki. Nem emlékszem már pontosan, mert kilenc éves voltam, csak arra, hogy a hangszer szépen csillogott, nőies volt, és kislányként ez nagyon megtetszett nekem.

Ahhoz képest, hogy már kilenc évesen elkezdted a fuvola tanulást, rendhagyóan alakult a pályád, hiszen gimnáziumba jelentkeztél, nem konziba.

Igen, a gimnázium mellett jártam zeneiskolába, és versenyekre is. Aztán egyre inkább éreztem, hogy én ezt szeretem a legjobban csinálni, és amikor dönteni kellett, a Zeneakadémiát választottam. Jó tanuló voltam, mindenből jó eredményeket értem el, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi szeretnék lenni. Csak a zene volt, amit annyira szerettem.  Ott tudtam magam mindig is a legjobban kifejezni, ott könnyebben mennek a szavak, azaz a hangok, mint az élő beszédben.

Mihez kezdtél volna, ha nem vesznek fel?

Nem tudom, nem volt B verzió. Tudtam, hogy nekem a zene kell, akkor már nagyon ráálltam erre. Meg tényleg az a fura, hogy nem szoktak az emberek így, komolyabb előképzettség nélkül bekerülni a Zeneakadémiára. Én a zeneiskolában nem tanultam összhangzattant, sem zongorát, és a szolfézst sem olyan magas szinten, mint a konzisok. Féltem ettől a helyzettől, meg a közeg is szokatlan volt: én csak akkor, elsőéves zeneakadémistaként kerültem be a zenei életbe…ezt meg kellett tanulni kezelni, és beilleszkedni. Gyöngyössy Zoltánhoz sajnos csak három hónapig járhattam, próbált nekem ő is egy biztos alapot adni és felzárkóztatni, hogy tudjak fejlődni. Aztán Balint Jánoshoz, majd Oross Veronikához kerültem, nála is végeztem. Ő nagyon sokat segített nekem zeneileg, és abban is, hogy kinyíljak, és felnőjek ehhez a pályához. Akkora lelki támogatást adott, hogy a mai napig visszajárok hozzá, néha hangszer nélkül is.

Hol tartasz most a szakmában?

Épp a napokban gondoltam arra, hogy mindig, amikor előttem van egy kotta, egészen természetesen jön belőlem a zene. Kiskoromban nem tudtam, hova vezet a dallam, de most már jön minden magától, tudok én is dallamokat énekelni a hangszeremmel. Lassan tizennyolc éve fuvolázom, úgyhogy felnőtt lett a fuvolázásom is. Van előttem több út, most éppen abban a periódusban vagyok, hogy zenekarozom. Néha adódik lehetőségem szólózni, és lehet, hogy húsz év múlva meg tanár leszek.

Próbáltad már a tanítást?

Nem tartok még ott, nem tudom, hogyan kell azt a sok mindent átadni. Jönnek belőlem a gondolatok, de még nincs meg az a tudásom, hogy hogyan kell felépíteni egy órát.

Melyik szerző vagy korszak áll ebben az életszakaszodban a legközelebb hozzád?

A romantikus darabokat szeretem most jobban, azokban érzem magam otthonosabban. Van például Reineckének egy gyönyörűséges szonátája, az Undine, amit most ősszel elő is adhattam Kovács Gergővel. Nagyon közel áll hozzám Fauré, Schumann, Schubert, és jó lenne majd eljátszani Ibert fuvolaversenyét, ami hatalmas technikai igényeket támaszt. A 20. századot is szeretem, ott már jóval technikásabb darabokat lehet játszani, jobban megmutathatjuk magunkat. Ma délután egyébként Brahmsot játszottam, és most az ő zenéjében vagyok benne. Ez is romantika, dúlnak benne az érzelmek, és mivel próbáról jövök, bennem van még ez a rezgés.

Ezek szerint jól sikerült próba volt.

Nagyon. Korábban nem játszottam még az Anima Musicae zenekarral. És nagy löketet ad, hogy most első fuvolistaként is meg tudom magam mutatni…szeretek zenekarozni is, persze, mert csapatmunka, ott többen dolgozunk egy célért, és szeretem azt is, amikor szólistaként állhatok egy zenekar előtt, az is más.

Lámpalázas vagy?

Igen, de azt mondják, nem látszik rajtam. A Nagyteremben például nagyon nagy a nyomás, meg az is számít, hogy ki a befogadó közönség: ha tudom, hogy professzorok ülnek ott, még jobban izgulok.

Most épp itthon vagy, de korábban Finnországban töltöttél hosszabb időt, és jövő évtől is oda készülsz.

Erasmus ösztöndíjjal egy szemesztert jártam Helsinkiben a Sibelius Akadémiára. Az ottani tanárom nagyon ráment a technikára, itthon pedig inkább a zenélés, a zeneiség a lényeg, így ezt is, azt is magamba szívtam. Idén pedig visszamentem Helsinkibe egy próbajátékra, és sikerült: felvettek az Operaházba első fuvola posztra.

Milyen volt a próbajáték?

Két napig tartott, négy forduló volt, és ötvennégy jelentkező. Öt hónap a próbaidőm, január 5-én repülök, már lefoglaltam egy albérletet. A várost már ismerem, van egy pár magyar ismerősöm ott, remélem, nem leszek elveszve. Szerencsére már a próbajátékon is nagyon kedvesek és befogadóak voltak velem, dicsértek, hogy jól játszottam, ami nagyon jól esett. Szóval, kipróbálom magam ott, ez egyfajta tanulási lehetőség, és arra is jó lesz, hogy felszívjam magam egy kis önbizalommal.

Bokor Gabriella