LISZT KÉZNYOMA

A Régi Zeneakadémia Kamaratermében március 10-én mutatták be Liszt Ferenc elveszettnek hitt, és csak a közelmúltban előkerült kéziratait, amelyeket ezentúl a Liszt Emlékmúzeum őriz majd.

Az emlékmúzeumok sajátos hangulatát elsősorban az adja, hogy az a látogató, aki némi fogékonysággal és fantáziával rendelkezik, egy-egy személyes tárgy láttán megrendül, és valamiféle kapcsolódást érez múlt és jelen között. Furcsa és semmivel nem összehasonlítható élmény testközelből látni például Csehov orvosi táskáját, vagy Schubert szemüvegét – ez ugyanis egy addig ismeretlen, közvetlen utat nyit alkotó és befogadó között. Ezúttal a Zeneakadémia alapítója, Liszt Ferenc életéből került elő néhány eddig ismeretlen rekvizitum: hét kompozíció autográf kottája és a hozzájuk tartozó másolói kéziratok.

A Táborszky és Parsch kiadó hagyatékából származó, majd a Nádor Kálmán kiadó tulajdonába átkerült, kézzel írott kottákat egy örökös találta meg, és néhány nappal ezelőtt mi, vagyis a közönség is megnézhette azokat. A dokumentumok között olyan különlegességek vannak, mint például A Magyarok Istene című kompozíció dal és orgona változatának kézirata, amelybe maga Liszt Ferenc írta be magyarul Petőfi versét. Egy másik tárlóban a Mosonyi Gyászmenete című zongoraművének kottáját látjuk – a darabot barátja halálakor komponálta Liszt. Tovább haladva a Petőfi szellemének című zongoradarab, ezután pedig a Magyar Királydal  mindezidáig ismeretlen kéziratait nézhettük meg – utóbbit Liszt a Magyar Királyi Operaház 1884-es megnyitása alkalmából írta. Az ötödik tárlóban A gyermek himnusza ébredéskor című darab másolói kéziratából állítottak ki oldalakat Liszt javításaival, a kórusmű az Engeszer Mátyás vezette Magyar Liszt Egylet számára készült. Az utolsó tárlóban két autográf, az Elfelejtett románc, illetve A puszta keserve című kompozíció kapott helyet, mindez néhány méterre az Emlékmúzeumnak berendezett, egykori lakásától, így nem volt nehéz elképzelni, hogy ott ül Liszt, és figyel minket.

Bokor Gabriella