HANGOK KÖZÖTT

Jazz quartetje van, vonósnégyest komponált, mindehhez egy nyár alatt tanult meg zongorázni – Balogh Tamás már tavaly lenyűgözött a színeivel, a sokoldalúságával, amikor egy tehetségeket támogató program kapcsán megismerkedtünk. Tominak – akinek ez az utolsó éve a mesterképzésben jazz zeneszerzés szakon – ezen az őszön két CD-je is megjelent: egy szóló zongora lemez saját darabokkal, és egy elektronikus jazz CD. Közben még mindenfélét csinál, és persze készül a diplomára, ezért úgy éreztem: itt az ideje egy újabb beszélgetésnek.

a Balogh Tamás Quartet és Nagy Lili 2017. április 1-én a Zeneakadémián is bemutatkozik

-Az egyik, most megjelent CD-hez már vendégelőadókat is hívtál, mégpedig olyan neveket, mint Szakcsi Lakatos Béla. Nagyon jó véleménnyel lehet rólad, ha igent mondott.

-Amikor az Egressy Konzervatóriumban tanultam, két alkalommal ő helyettesítette a fiát, ifj. Szakcsi Lakatos Bélát. Ez a két óra olyannyira inspirált, akkora lökést adott, hogy a nyári szünetben megkerestem, és megkérdeztem, tanítana-e. Elvállalt, de azzal a feltétellel, hogy nem csak jazz-el, de modern és kortárs zenével is foglalkozunk. Azóta is megvan ez a kapcsolat, szerencsére sokszor vehettem tőle órát, és az ötleteimet, a zenei alapokat is megmutogattam neki.

-Szabadon járkálsz műfajok között. Hivatalosan jazz zeneszerző és jazz zongoraművész vagy, de amikor utoljára beszélgettünk, említetted, hogy nagyon sok klasszikus zenét hallgatsz, és akkor készültél egy vonósnégyes megírására is. Ezzel hogy állsz?

-Ez megvalósult. A Márványteremben volt egy koncert júniusban, a Klasszikus és jazz sorozatban gyakorlatilag egy szerzői estet adhattam. Ennek az első felében volt három klasszikus darabom: a vonósnégyes, aztán egy cselló-hegedű-fuvola trió, és egy szóló fuvola darab. Sokszor viszek haza kottákat, otthon aztán meghallgatom a darabot, és ha jön egy olyan rész, amitől elájulok, annyira tetszik, akkor azt megnézem, elzongorázom. Rengeteget lehet így tanulni.

-És ki az, akinek a partitúráit a leggyakrabban hazaviszed?

-Bartók és Sztravinszkij áll hozzám legközelebb, de sok  modern dolgot találni Ravelnél, és Debussynél, őket is nagyon szeretem. Gyakran improvizálok egy-egy témájukra.

-Ha otthon játszol klasszikust, kibírod, hogy a kottához ragaszkodj?

-Ha vizsgára készülök, akkor muszáj, de ha magamnak játszom, akkor nem. Emlékszem, már Konziban is előfordult, hogy elkezdtem foglalkozni egy Liszt darabbal, és még mielőtt rendesen megtanultam volna tempóban játszani, már kész volt leírva a jazz verzió. A konziban történt meg az is, hogy egy Beethoven szonáta lassú tételét kellett játszanom, és az egyik lezárás nem jutott eszembe. Nem álltam meg, hanem csináltam egy saját verziót, és befejeztem a darabot. Csak a zongoratanárnőm vette észre, más senki.

-Ez azért is elképesztő, mert 12-13 éves korodig egyáltalán nem tanultál zenét.

-Volt otthon egy pianínó, apukám zongorázott, én néha odaültem pötyögni, de soha nem tanultam. Néha fedőket tettem ki, és zenékre doboltam, szóval, ilyen gyerekkori emlékeim vannak. Tizenkét éves lehettem, amikor a nagybátyámnál hallottam a Harvey Mason trió lemezét, ami egyszerűen elvarázsolt. Ez volt az egyik maghatározó zenei élményem, a másik pedig az általános iskolában történt: valamilyen órán helyettesített Major Laci bácsi, aki az éneket is tanította. Én elkezdtem a padon dobolni, más tanár biztos rám szólt volna, ő viszont azt mondta, hogy minél előbb el kellene kezdenem dobolni tanulni. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, a diplomakoncertemre is eljött.

-Ez adta meg a végső lökést?

-Tulajdonképpen igen. Két évet doboltam, mielőtt a Konziba felvettek. És azóta is nagyon örülök, hogy dobbal kezdtem, mert nagyon nagy hasznomra válik.

-Jártál a Konziba, lelkesen doboltál, és egyszer csak megszületett a vágy a zongora iránt?

-Amikor elkezdtem kötelező zongorát tanulni, lenyűgözött a hangszer, kinyílt rá a fülem. Sokszor előfordult, hogy zenekari gyakorlatra én harmonizáltam át egy számot, akkor is szerettem dobolni, de jobban érdekelt már a zongora. A zongoratanár, Kosz Szilveszter javasolta, hogy készüljek fel a pótfelvételire, mert lenne esélyem bekerülni jazz zongora szakra. A Mozart b-moll fantáziát kellett megtanulnom a vizsgára, egy jazz transzkripciót, és kidolgozni egy jazz standard-et. Egy nyaram volt rá, felkészültem, rengeteget gyakoroltam – és átvettek.

-Szóval egy nyár alatt megtanultál zongorázni. Konzi után felvettek a Zeneakadémia jazz zeneszerzés szakra, és hamarosan már a tanároddal, Binder Károllyal  játszhattál együtt a MÜPA Bartók termében. Az öröm volt nagyobb, vagy az izgalom?

-Nagyon inspiráló volt, és itt már szerencsére nem izgultam annyira. Néhány hónappal korábban nyertem meg a Vukán György alapította Creative Art díjat, sajnos ez összekapcsolódik azzal, hogy abban az évben – 2013-ban – meghalt. Ősszel rendeztek egy emlékkoncertet, és ott az addigi két díjazott zongorista, Pozsár Máté és én játszhattunk egy-egy öt perces improvizációt. Ennyire még soha nem izgultam. Állítólag nem látszott, és jól is sikerült a fellépés, de az az igazság, hogy még a gyomrom közepe is remegett. Talán ez kellett ahhoz, hogy amikor Binder tanár úrral felléptem, már csak az egészséges izgalom maradt.

-A szólózongorázás és a zeneszerzés mellett még ott a zenekar, a Balogh Tamás Quartet. Mióta vagytok együtt??

-2013-ban alakult meg a kvartett. Sok számom már úgy születik, hogy előre hallom, kinek mi áll majd jól, igazából rájuk írom, erre a hangzásra, amit velük együtt tudunk csinálni. Amit nagyon szeretek, az egy modern irányzat: jazz, de hip-hop-os elemeket ötvöz. Amerikában ez már jó ideje népszerű, értelem és érzelem is van benne, a közönség gyakran táncolni kezd koncert alatt, és én ezt szeretem. Tehát van a szóló zongora, a jazz kvartett, és ami még nagyon érdekel, az a klasszikus zeneszerzés. Úgy érzem, ezek mind összefüggnek, csak a koncertszervezők miatt kell nevesíteni, hogy klasszikus vagy jazz. A szólófuvola darabhoz is rengeteget improvizáltam, és aztán leírtam a kottát, de lehetett volna számos más verzió is.

-Van valamiféle munkamódszered a komponálásra?

-Tavaly ősszel elkezdtem egy füzetet, és az volt a koncepció, hogy minden nap írok bele valamennyit. Lehet, hogy csak öt ütemet, lehet, hogy egy oldalt, vagy csak három hangot, de valami sajátot. Az elektronikus jazz CD, amin 13 szám van, tulajdonképpen ezekből az alapokból született. Jó darabig tartottam magam a rendszeres íráshoz, de a nyár elment a lemezfelvétellel és a keveréssel. Most szeretnék megint nekikezdeni, már van a füzetben vagy 70-80 ötlet.

-Ez a terv a mindennapokra. És mi a nagy vágyad?

-Az, hogy közösen dolgozhassak azokkal a zenészekkel, akik jelenleg nálam példakép státuszban vannak. Továbbra is maradjanak meg annak, de kapcsolat is legyen közöttünk, együtt zenéljünk, vagy közösen dolgozzunk számokon.  Ilyen nagy idol a szaxofonos Casey Benjamin, vagy Kendrick Lamar rapper, akinek nagyon tetszik a ritmikai világa. Ő igazi nagy sztár, a legutolsó lemezével öt Grammy díjat nyert. Neki zenét írni, az ő rappelése alá – az lenne az igazi! Nagyon nagy álom, de hát ilyen célokat kell kitűzni szerintem.

Bokor Gabrialla