“NYUGDÍJASKÉNT TALÁN MEGINT ELŐVESZEM A HEGEDŰT…”

A Zeneakadémiát mindenképpen segíteni kell, fontos és nemes feladat a tehetséges fiatalokat eljuttatni egy-egy nemzetközi versenyre, hangszert szerezni számukra – véli Bakács István, az E.ON Hungária Zrt. Igazgatóságának tagja.

– Több támogatásra érdemes üggyel találkozunk nap mint nap. Miért épp a Zeneakadémia lett a szívügye?

– Gyerekkorom óta nagyon szeretem a klasszikus zenét, rendszeres hangverseny látogató vagyok, hatalmas CD-gyűjteményem van, tehát a szabadidőmben is komolyzene vesz körül. Ez az egyik része. Emellett azt gondolom, hogy mi, magyarok nagyon büszkék vagyunk azokra a hungarikumokra, amelyeket hivatalosan is így neveznek, és büszkék vagyunk még rengeteg eredményre, de ezeket a világ nem nagyon ismeri.A Zeneakadémiának viszont komoly, nemzetközi híre van, világszínvonalú itt az oktatás. Egy ilyen intézményt mindenképpen segíteni, támogatni kell, különösen a mostani, nehezebb gazdasági időszakban. A támogatásokkal elérhetjük, hogy a diákok hozzájussanak hangszerekhez, elutazhassanak nemzetközi megmérettetésekre. Szerintem ez fontos és nemes feladat.

– Említette, hogy gyerekkora óta szereti a komolyzenét. Ön is játszik valamilyen hangszeren?

– Elég sokáig hegedültem. Néhány tanárom azt javasolta, jelentkezzem később a Zeneakadémiára, de harmadik gimnáziumban abbahagytam a hegedűtanulást. Úgy gondoltam, hogy ha az embernek van más képessége is, amiből megélhet, akkor a zene maradjon meg a saját magánszférájában, egyfajta „élvezeti cikknek”.

– Azért játszik még néha?

– Már nem. Miután abbahagytam a tanulást, egy-két évig még elővettem a hegedűt, de később már csak hallgattam a zenét. Lehet, hogy ha nyugdíjas leszek, megint előveszem…A gyerekeim mindenesetre folytatják a zenélést, egyikük hegedül, a másik zongorázik. A szüleim is zongoráztak, aztán a háborúban lebombázták a lakást, ahol a zongora állt, az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején pedig nem volt olyan egyszerű zongorát vásárolni. Ezért lettem hegedűs.

– Említette, hogy sokat jár koncertre. Kik a kedvencei az előadók és a zeneszerzők közül?

– Rendszeres bérletese vagyok a Fesztiválzenekarnak, igyekszem minden meghirdetett hangversenyen ott lenni.  A zeneszerzők közül a bécsi klasszikusokat szeretem legjobban, közülük is Beethovent. A romantikus zene is közel áll hozzám, de a huszadik századi zenével nem igazán vagyok jóban. Konzervatív alkat vagyok, legalábbis ebből a szempontból.

– Ön hogyan képzeli, mire fordítsák a Zeneakadémiának felajánlott támogatásokat, mi lenne a legfontosabb?

–Nyilván nem az a dolgunk, hogy az alapoktatásban, vagy az épület felújításában vállaljunk szerepet. Viszont – ahogy az előbb mondtam segíthetünk eljuttatni egy-egy tehetséges fiatal művészt a nemzetközi versenyekre, vagy megszerezni, kibérelni számukra egy hangszert. Tehát olyan ügyeket tudunk segíteni, amelyek nem tartoznak ugyan az alapfunkcióhoz, mondjuk úgy, hogy „soft”-abbak, viszont igen lényegesek.