INTÉZMÉNYESÜLT KÖTŐDÉS

„Támogatóink” című sorozatunkban ezúttal Lantos Csaba Ex-bankárt kérdezzük

– Korábban is volt kötődése a Zeneakadémiához?

– Csak annyi, hogy jártam a koncertekre, és nagyszerű előadásokat hallottam.

– És hogyan „intézményesült” ez a kötődés?

– Ez úgy kezdődött, hogy egyszer meghallgattam Batta András rektor úr egy előadását valamilyen rendezvényen. Egészen elképesztőnek találtam, hogy micsoda munka folyik a Zeneakadémián. Ekkor már kialakult bennem valamiféle pozitív elkötelezettség az egyetem iránt, bár ezt még nem követték tettek. Aztán összetalálkoztam egyik régi barátommal, Szabó Vilmossal, aki elkezdett mesélni az Akadémiáról és Batta Andrásról, nekem pedig beugrott, hogy nemrégiben éppen az ő nagyszerű előadását hallottam. Így a két pozitív dolog egyfajta „interferenciába” került, engem pedig nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy támogassam ezt az ügyet.

– Végül is mi volt legfontosabb érv, ami alapján így döntött?

– Egyértelműen azt gondolom, hogy a Zeneakadémia, és az ott képzett művészek azon nagyon kevés magyarországi – ha szabad ezt a csúnya szót mondani – „termék” közé tartoznak, akik nemzetközileg is eladhatóak. A legfontosabb érv, ami engem rábírt a támogatásra, hogy tudom,   nem túl sok mindenben vagyunk képesek tartani a világszínvonalat, a Zeneakadémia viszont – az oktatás minősége miatt,  és az ott végzett zenészek  későbbi sikereit, teljesítményét tekintve – igazán nagy elismertséget szerez az országnak. Ez azt jelenti, hogy ott olyan munka folyik, ami nemzetközi szinten is abszolút versenyképes, és ez részben állami eszközökkel, de részben ilyen civil kezdeményezésként is támogatandó és támogatható.

Bokor Gabriella