TÖRTÉNETEK AZ ORGONÁRÓL

Szeptember 12-én – egy átlagos szerda reggelen – meglehetősen prózai képet nyújt a Nagyterem színpada. Huzalok és drótok között óvatosan lépdelve megyünk egyre beljebb Szabó Balázs orgonaművésszel, a Voit projekt orgonaszakértőjével, aki interjú előtt körbevezet, sőt még az orgonába is bevisz. Megrendítő mindezt közelről látni, és nagyon jó, hogy ennyi „testközelből tapasztalt orgonasíp” és személyes benyomás után kezdjük csak el az interjút.

-Előbb a színpadon azt láttam, hogy az egyik kollégája előtt egy kis klaviatúra van. Ez mit tud?

-Ez egy intonáló klaviatúra, az egyszerűség kedvéért erről végzik a munkát, így lehet a leggyorsabban és leghatékonyabban beállítani a hangzását az egyes sípoknak.

-És a monitor?

-Az a végleges kezelőfelülete lesz az orgona elektronikai részének. Ezen a panelen minden egyes regisztert külön ki lehet választani, és ezen keresztül döntik el lentről, hogy melyik regiszter szólaljon meg bent az orgonában.

-Az orgonát, ami a Zeneakadémia megnyitásakor a Nagyteremben állt, a karlsruhei Voit&Söhne cég készítette. Lehet tudni, hogy anno miért épp ők kapták a megbízást?

-Azt lehet mondani, hogy a koncerttermi orgonák terén ő volt a leghíresebb akkor Németországban. A Zeneakadémia irattárában tett kutatásaim során még néhány érdekes részlet derült ki: Giergl Kálmán tett egy tanulmányutat Németországba, és megnézte a mannheimi Rosengarten koncertteremben és a heidelbergi Stadthalléban működő, kiváló Voit orgonákat. A feltételezések szerint ekkor találkozott is Heinrich Voittal, akivel valószínűleg már előzetesen egyeztetett egy esetleges budapesti megrendelésről. Egyébként az orgona megépítésére igen jelentős cégek pályáztak. Giergl mindenképpen a legmodernebbnek számító elektropneumatikus rendszerű orgonát szánt a Nagyterembe, de ez a technológia akkoriban még gyerekcipőben járt. A Voit cég egy kiválóan bevált, saját elektropneumatikus rendszert kínált, és végül ő kapta meg a megbízást.

-A német szakemberek eljöttek Pestre tájékozódni?

-Ez nehéz kérdés, mert úgy tűnik, hogy a Nagyterem tervei már készen voltak, mikor az orgonapályáztatás folyt. Ezeket a terveket kapta meg Voit, de az, hogy előzetesen jártak-e itt, nincs dokumentálva. 1907 januárjában jön az első olyan levél, amiben a német cég tájékoztatja az Zeneakadémia vezetőit, hogy felrakták az összes ládát a vonatra, és az elindult Budapest felé. A szállítmány viszont több hét késéssel érkezett csak meg, hiszen 1907 januárjában olyan sok hó esett, hogy a vasúti kocsiknak vesztegelniük kellett.

-Tehát Voiték nem szerelték össze a hangszert, csak elkészítették és elküldték az alkotóelemeket. Az összeszerelés már Budapesten történt.

-A végleges összeszerelés igen, de Karlsruhe-Durlachban a mai napig megvan az az állítóterme a Voit orgonagyárnak, ahol ezeket a nagy hangszereket – tehát a budapestit is – felállították. Ezt is előzetesen összerakták, kipróbálták, és feltételezzük azt is, hogy bizonyos szakemberek ott látták, majd 1906 decemberében lebontották, és vonatra tették. Január végén aztán elkezdődött az orgona felállítása az akkor még építés alatt álló házban.

-Azt tudjuk, mennyi ideig tartott Németországban megépíteni?

-1905-ben történt a megrendelés, akkor kezdhettek hozzá Voiték a tervezéshez, az anyagok előkészítéséhez, és egészen 1907 januárjáig tartott a műhelymunka időszaka. Ezután következett a helyszíni szerelés és a végleges beállítás, és májusban, az épületavató ünnepségeken szólalt meg először az orgona.

-Ez volt Magyarország első koncertorgonája. Ez mit jelent pontosan?

-Azt jelenti, hogy előtte csak templomokban voltak orgonák, illetve a Régi Zeneakadémián, a Kamarateremben volt egy kisméretű Dangl orgona. Ez igazából nem különbözött azoktól a hangszerektől, amelyek a templomokban épültek, a Voit orgona viszont egészen új világot nyitott meg: olyan hangszer érkezett ide, a Nagyterembe, amiben megtalálhatóak voltak a kor legmodernebb és legkifinomultabb technológiái és hangzásbeli rafinériái.

-1967-ig szolgált az orgona a Nagyteremben. Utána mi történt vele? Szétszerelték?

-Ez volt a világon az első, tisztán elektromos mozgatható játszóasztalú orgona, és ez sok nehézséget is okozott. Tudjuk, hogy a Nagyterem klimatikus problémákkal küzdött, ráadásul a ház elektromos ellátása is elég instabil volt a 110 voltos egyenárammal – Németországban Voiték ekkor már váltóárammal dolgoztak. Az orgona tehát több szempontból is szenvedett a kezdetek kezdetén, ezért nagyon sok átépítést élt meg. Egy másik ok, hogy az első világháború után megváltozott az orgonavilágban az esztétikai elképzelés: az orgonaművészek és építők meghirdették a romantikával való szakítást, és próbáltak minden romantikus hangszerből barokk orgonát csinálni. Ez persze sikertelen próbálkozás volt, de a Nagyteremben nagyon sok átépítést eredményezett. A 60-as évek elejére a hangszer már annyira át volt formálva, hogy gyakorlatilag felismerhetetlen volt az eredeti és a működése is teljesen bizonytalanná vált. Akkor döntötte el a vezetőség, hogy új orgonát épít, és a többszörösen átépített Voit-hangszer maradványai kikerültek a Nagyteremből.

-Mind máshova?

-Igen, a nagyobbik részt a tervek szerint a debreceni Bika szállóba vitték volna, de ezt végül statikailag nem engedélyezték, ezért több évig az akkori állami orgonagyár udvarán, hullámpalákkal letakarva várakozott, majd a győri városháza dísztermében építették fel. Ez az a magja a hangszernek, ami teljes egészében visszakerült, és a mostani rekonstrukciónak a gerincét képezi. A hangszer egy másik adagját elszállították a soproni Liszt terembe, amit azóta lebontottak, és az ottani alkatrészeknek egy töredéke került el Fertődre, a Szent Kereszt templomba.

-Az újjáépítésnél tudták használni az eredeti terveket? Megmaradtak ezek egyáltalán?

-Nem, mert azokat a Vallás-, és Közoktatási minisztérium anyagában őrizték az Országos Levéltárban, ami 1956-ban súlyos károkat szenvedett: a teljes anyag elégett. Az volt a szerencsénk, hogy az Angster cég – amelyik 1925-ben először végzett itt átépítést – ennek kapcsán részletes műszaki dokumentációt készített belső tervrajzokkal. Ezekből pontosan megtudtuk a szélládák méretezését, pozícióját, és minden más, fontos információt.

-Mikor tudták elkezdeni a rekonstrukciót?

-2008-ban merült fel az orgona újjászületése, 2009-től számolhatjuk azt az időszakot, amikor a Zeneakadémia tanáraival közösen elkezdtük a projektet kidolgozni, maga az építés pedig  2015 óta zajlik.

-Mielőtt leültünk beszélgetni, bevitt engem az orgonába, és megmutatta, hogy vannak itt eredeti sípok. Ezeket elegyítették a most készítettekkel?

-Igy van. Minden, ami eredeti és amit sikerült a Zeneakadémiának visszavásárolni az új tulajdonosoktól, az bekerült az orgonába. Ez azt jelenti, hogy a szerkezetnek egy része – a 4. manuál szélládája, illetve a redőnypedál szélládája, és a sípanyag jelentős része is eredeti. Nagyon nagy szerencsénk van, mert amikor ez az orgona innen kikerült, akkor a különlegesebb, érdekesebb regisztereit nem semmisítették meg, hanem az anyaghiány miatt mindig újrahasználták. A ritkaságszámba menő regiszterek tehát megmaradtak, illetve a homlokzat itt a Nagyteremben végig állt, és így, ugyan némán, de megmaradtak a sípok. Ezért jelen pillanatban azt lehet mondani, hogy a sípanyag jelentős része vagy teljesen eredeti, amit vissza tudtunk menteni, vagy pedig az eredeti megmaradt töredékek alapján készített rekonstrukció.

-Azért az épségben megmaradt sípokat is nyilván fel kellett újítani.

-Az eredeti orgona anyagfelhasználás, kidolgozottság, valamint művészi és technikai szempontból is a létező legmagasabb színvonalat hozta, ennél jobb minőségű sípanyagot nehéz volna elképzelni. A második világháború után történt átépítések miatt azonban ezek a sípok nagyon sokat szenvedtek. Szerencsére minden rekonstruálható volt, tehát minden utólagos beavatkozást sikerült kijavítani és visszaállítani, így a sípok ismét az eredeti hangjukon, a száz év alatt beszerzett fájó sebek nélkül, teljesen frissen tudnak megszólalni.

-Úgy tudom, vannak olyan alkotóelemei az orgonának, amelyeket teljes egészében újból el kellett készíteni.

-Igen, mert például a játszóasztal már 1925-ben elveszett, azt csak fényképek alapján tudtuk visszamenteni a mai kornak. Megmaradt négy fotó, szerencsére ezeken minden szögből látszik az asztal, tehát pontosan lehetett a méreteit összerakni. Először a fotogrammetriát használtuk a méretezéshez, és voltak bizonyos részek, amiket 3D nyomtatóval lehetett elkészíteni, viszont a felületkezelések, a belső kapcsolók, a különböző elektronikai megoldások megegyeznek az eredetivel. Ha valaki ránéz, ugyanazt látja, amit 1907-ben azok a szerencsések, akik itt voltak az orgona első születésénél.

-Önnek azért nagy boldogság lehetett részt venni ebben a projektben….

-Nekem ez életem legfontosabb, orgonához kötődő eseménye. Tizenöt évesen kezdtem el először álmodozni arról, hogy ez az orgona majd valamikor újjáépül, és 2008 decemberében volt egy szerencsés találkozásom Fassang Lászlóval, aki megkérdezte tőlem: mit gondolok, milyen orgona kellene a Nagyterembe. Akkor mondhattam el először egy szakmabelinek, hogy szerintem a legnagyobb realitása ennek a Voit orgonának lenne. Az akkori rektor, Batta András, és Lakatos Gergely főmérnök úr is azonnal a projekt mellé állt, és persze az orgonista kollégák, Ruppert István, és Pálúr János is támogatták. Hosszú időn át, erős csapatmunkával sikerült eljutni odáig, hogy megvalósult ez az álom. Ahogy az újjáépítés során elkezdte bontogatni a szárnyait, ahogy egyre több regiszter, egyre több manuál kezdett működni, minden nap újabb csodálatos felfedezésekben lehetett részem. Nagyon reméltem, hogy jó lesz az orgona, de a végeredmény minden várakozásomat felülmúlta.

-A hangszert ráadásul ön is megszólaltatja majd az október 22-i koncerten.

-Így igaz, és ennek is érdekes történeti vonzata van: az 1907-es avatón Antalffy-Zsiross Dezső Liszt Ferenc B-A-C-H prelúdium és fúgájával szólaltatta meg először ezt az orgonát, és ugyanezt játszotta Margittay Sándor 1967-ben, amikor új hangszer került a Nagyterembe.  Óriási megtiszteltetés, hogy október 22-én, első fellépőként a koncerten, most én játszhatom ezt a darabot.

Részletek a koncertről: http://zeneakademia.hu/mindenprogram/2018-10-22-orgonaavato-koncert-231

Bokor Gabriella