„BEZZEG BUDAPEST!”

Az, hogy ettől a tanévtől kezdve a Zeneakadémia programjai a felújított, Liszt téri épületben is helyt kaphatnak, még több nagyszabású nemzetközi projekt megszervezését ösztönözte. A jeruzsálemi Zeneakadémiával közösen tartandó workshopról – melynek a Baráti Kör az egyik fő-szponzora – már korábban beszámoltunk – úgyhogy ezúttal a többi tervről kérdeztem Furka Beát, a Zeneakadémia Intézményfejlesztési Osztályának vezetőjét.

-2014 máris egy különleges programmal, a Zeneakadémia Kistermében megrendezett Operavizsga Fesztivállal indult. Ilyesmire idáig még nem volt példa, hiszen mostanáig csak a zeneakadémiai operavizsgákat nézhették meg itthon az érdeklődők.

-A miénkkel együtt ezúttal összesen négy európai egyetem operavizsgáját lehetett látni, négy különböző kultúra, temperamentum jelent meg a színen. A fesztivál ötlete Marton Évától és Almási-Tóth Andrástól származik, a finanszírozást a Magyar Művészeti Akadémia vállalta, ez volt egyébként az első ilyen jellegű rendezvény Európában.

–A közönség hogyan fogadta a produkciókat?

-Azt szerettük volna, hogy a fesztiválra egy új közönség jöjjön be, tehát nem a megszokott operaközönség, hanem bárki, akit ez a bátor műfaj érdekel – Almási-Tóth András írja a gyönyörű műsorfüzetben, hogy az operavizsga mindig bátor, lehet benne kísérletezni – és ebből nagyon fiatalos, nagyon energikus produkciók születnek. Mindenféle néző volt, nagyon jó és érzékeny közönség jött össze, nagy örömünkre minden előadás teltházzal ment. Négy teljesen különböző stílusú vizsgát láthattunk, jött egy elektroakusztikus produkció Svédországból, egy hagyományos, de gyönyörűséges, csupa selyem-, csupa szín-előadás Firenzéből, a Katona történetét pedig, ami nem is opera, hanem zenés színház, nagyon frissen és ötletesen vitték színpadra a zágrábiak. A negyedik a mi Don Juan Projektünk volt, ami mindenkinek az elismerését kivívta: sokan irigykedtek arra, hogy nálunk ennyire vagány és bátor a szemlélet – szó szerint ezt mondták – és mertük összekötni Mozart koncertáriáit a kortárs zenével. Többen úgy vélték, hogy náluk ez elképzelhetetlen lenne, és azzal fognak hazamenni, hogy bezzeg Budapesten ez is lehetséges. Vendégeink jó része korábban nem járt még nálunk, és úgy búcsúztak el tőlünk, hogy ők ilyen profi szervezéssel és lebonyolítással ritkán találkoztak – amiért utólag is köszönet illeti a Koncert – és Rendezvényszervezés, valamint az Aviso Stúdió munkatársait. A Liszt téri és a Ligeti-épületet látva irigykedtek, hogy a mi hallgatóink ilyen körülmények között dolgozhatnak, és többen már jelentkeztek is, hogy az Erasmus-program keretében jövőre hozzánk jönnének tanulni.

–A Zeneakadémia és a jeruzsálemi zenészhallgatók közös workshopjáról – amelynek a második felvonását itt, a felújított, Liszt téri épületben rendezitek – már részletesen beszámoltunk a januári Legatoban. A kurzushoz viszont néhány kiegészítő program is társul.

–Igen, ugyanis eljön a jeruzsálemi Zeneakadémia tavaly kinevezett dékánja, Eitan Globerson, aki nem csupán zongoraművész és karmester: a legkülönlegesebb az, hogy agykutatással is foglalkozik, természetesen a zenészagy működését tanulmányozza. Erről tart majd nálunk egy előadást, amelyre előzetesen már rengetegen jelentkeztek. Emellett a BME Mobilapplikációs Tanszéke rendez Globerson dékán tiszteletére egy miniszimpóziumot, kapcsolódva azokhoz fejlesztésekhez, amelyeket egyebek közt a Zeneakadémiával közösen is folytatnak a tanulási folyamatok elősegítésére.

–Az előadásokon a „zongorista-agyat” fogják elemezni?

-Igen, elsősorban erről tart majd előadást a dékán úr, de a kutatási területe ennél azért szélesebb: az egész zenei tanulási folyamatnak a neurológiai háttere. Lesznek más programjaink is, az Izraeli Nagykövetség például felkérte a téma egyik szakértőjét, hogy a vendégeinknek héber nyelvű vezetést tartson a pesti zsidónegyedben. Ez egy egészen különleges túra lesz, a kevésbé ismert helyeket is megnézik majd. A hallgatóink már nagyon készülnek a workshopra, szeretnék viszonozni azt a vendégszeretetet és gondoskodást, amit Jeruzsálemben kaptak.

Van egy többszakaszos, svájci-magyar projektetek is.

-Ez egy négy állomásból álló együttműködés a genfi Zeneakadémiával, amit egy svájci támogatásból finanszírozunk. Az első állomást már decemberben megrendeztük, a következő március végén lesz, a harmadik májusban, az utolsó pedig június végén. Maga a projekt Liszt és Bartók magyarországi és svájci „zarándokéveivel” foglalkozik, a pályázat egyik tárgya a Bartók-vonósnégyesek. Az ötlet úgy született, hogy a genfi Zeneakadémia vonósnégyes tanszakának vezetője, Takács Nagy Gábor, és az általa példaképnek és mentornak tartott Devich Sándor tanár úr, a Zeneakadémia Professor Emeritusa, azon kevés muzsikus közé tartozik, aki mind a hat Bartók vonósnégyest rendszeresen játszotta színpadon, felvette lemezre, és több évtizede tanítja is mind a hatot. Rajtuk kívül talán nincs is más. Decemberben Genfben rendeztünk egy workshopot, ahol egy mesterkurzus keretében ők ketten tanították Bartók vonósnégyeseit, a Paul Sacher Alapítvány felkérésére egy neves zenetudós tartott előadást Bartók életének svájci vonatkozásairól, és a résztvevők a Bartókhoz kötődő tárgyi emlékeket is megnézték.

–Innen, a Zeneakadémiáról is mehettek ki növendékek?

-Igen, a pályázati forrás lehetővé tette, hogy két vonósnégyes utazzon Budapestről. A Kamarazenei Műhely az Attitude Kvartettet és a Kruppa Vonósnégyest jelölte, és Genfben csatlakozott hozzájuk három helyi és egy manchesteri kvartett. A budapesti programra két genfi vonósnégyes utazhat ide a pályázat jóvoltából, a workshop nyitott lesz minden, ezen részt venni kívánó kvartett előtt, reméljük, sokán fogják követni – akár passzív hallgatóként is – a kurzusokat. Lesznek Bartók budapesti éveihez kapcsolódó előadások, és mivel Budapest tárgyi emlékekben is nagyon gazdag, lesz egy nap, amikor elmegyünk a Bartók Emlékházba és a Bartók Archívumba. Az egész pályázatnak az az üzenete, hogy itt ez a két ország, két város, két zenei géniusz, akik ezer szállal kötődnek mindkét helyhez. Ezt járjuk körül.

–A program Liszthez kapcsolódó részéről mennyit lehet tudni?

-Amikor kiderült, hogy Marie d’Agoult grófnő gyermeket vár, a botrány elől Liszttel együtt Párizsból Genfbe menekültek. Ebben az időben nyílt meg a genfi Konzervatórium, amelynek a huszonhárom éves Liszt lett az első zongoratanára. Meg is vannak még a vizsganaplók és a diákokról írt jellemzései, és ott, Genfben írta a Zarándokévek első kötetét. Amikor pedig negyven évvel később megnyílt a pesti Zeneakadémia, már visszavonult „világsztárként” szintén ő volt az első zongoratanár, és akkor már csak a tanításnak élt. Ezt próbáltuk meg párhuzamba állítani, és megmutatni, milyen fontos helyszíne volt Liszt életének mindkét város. Olyan mesterkurzusokat szeretnénk szervezni, ahol főleg a magyar és svájci ihletésű művek kerülnek majd terítékre, természetesen „Liszt-specialisták” közreműködésével. Két professzor érkezik majd a genfi egyetemről, Nelson Goerner és Sylvaine Deferne, míg a Zeneakadémiát Lantos István és Dráfi Kálmán képviseli, akikkel Liszt kései művei, valamint a magyar rapszódiák és a virtuózabb darabok kerülnek terítékre. Ehhez a kurzushoz is kapcsolódnak majd előadások, többek között Philippe Dinkel, a genfi egyetem rektora vállalt egy előadást Liszt genfi éveiről.

Bokor Gabriella