VÉGJÁTÉK – LISZT UTOLSÓ NAPJAI

A korabeli újsághírek és a később született legendák békés elmúlásról szólnak egy szerető család körében, pedig a helyzet korántsem volt ilyen idilli. Az, hogy miként is teltek Liszt Ferenc utolsó napjai, csak az utóbbi időszakban derült ki, mégpedig a tekintélyes Liszt-kutató, Alan Walker 2007-ben megjelent kötetéből, amelyben az idős mestert ápoló Lina Schmalhausen kiadatlan naplójából idéz.

Lányával, Cosimával

Liszt Ferenc nem igazán szerette Bayreuthot. Volt jónéhány város, ahol otthonosan érezte magát – Pest, Róma, Weimar – , de Bayreuthot, ha csak tehette, elkerülte. Lányával, Cosimával sem volt felhőtlen a kapcsolata, főleg miután Hans von Bülow feleségeként és két lányának anyjaként titkos viszonyba bonyolódott Richard Wagnerrel, akinek kedvéért később el is vált. Liszt az új vejét, Wagnert sem érezte közel magához, és emellett még számos oka volt annak, hogy általában mérsékelt lelkesedéssel abszolválta bayreuthi kötelezettségeit. 1886 nyarán sem tervezte, hogy odautazik, végül azonban engedett lánya unszolásának. Cosima, aki ekkor már özvegy volt, azt remélte, hogy Liszt Ferenc jelenléte reklám értékkel bír, és fellendíti a Wagner játékok kasszáját. Saját villájukkal, a Wahnfrieddel szemben álló házat bérelte ki apjának, aki július utolsó hetében már legyengülve érkezett meg. Az előző időszakban ugyanis sokat utazott, majd Munkácsy Mihályék luxemburgi kastélyában vendégeskedett, és a huzatos termekben megfázott. Bayreuthban egyre rosszabbul érezte magát, és minden bizonnyal sejtette, hogy ebből a betegségből már nem fog felépülni. Bárcsak ne itt érne a halál – ismételgette állítólag többször is, hiszen nem nagyon tudott rosszabbat elképzelni annál, minthogy épp ebben a városban töltse élete utolsó napjait.

Azt, hogy ez az időszak hogyan telt, Lina Schmalhausen feljegyzéseiből tudjuk. A társaságban gyakran zongorázgató, berlini lány bakfisként egy ajánlólevéllel kereste fel Lisztet. Tanítványként tehetségtelennek bizonyult, a házvezetőnői teendőket viszont szívesen magára vállalta Budapesten és Rómában. Erre szükség is volt, mert attól kezdve, hogy Liszt 1881-ben Weimarban leesett a Hofgärtnerei lépcsőjén, egészsége fokozatosan romlott. Tulajdonképpen ekkor lépett az öregkorba, megjelentek az ödéma első jelei, a kifejlődő szürkehályog miatt romlott a látása, és a mozgása is nehezedett. Természetesen volt mellette inas és néhány hűséges tanítvány, akik a levelezést intézték és felolvastak neki, Lina viszont takarított, bevásárolt, főzött, intézte a mosást. 1886 nyarán Liszt táviratozott a lánynak, hogy jöjjön Bayreuthba, mert szükség van rá. Az jött is azonnal, a mester akkori életrajzírója, Lina Ramann pedig felkérte, hogy jegyezzen fel minden történést: milyen diagnózist állít fel az orvos, kik jönnek látogatóba, hogyan telnek a napok. A napló el is készült, annyi szemrehányó megjegyzést tartalmazott azonban a családtagokról és a tanítványokról, hogy Ramann tudta: ezt az írást nem publikálhatja.

A munkaadójáért rajongó házvezetőnő mindent pontosan feljegyzett: Lisztnek a megfázás mellett még számos baja volt, a lába úgy megdagadt, hogy már csak papucsot tudott húzni, szeretett szivarjaitól a fulladásos köhögőrohamok miatt orvosai már korábban eltiltották, épp úgy, mint az alkoholtól, a bor megvonása pedig csak erősítette szenvedéseit. A Munkácsyék kastélyában szerzett megfázásból Bayreuthban tüdőgyulladás lett, Liszt ezt pontosan érezte, de Wagnerék háziorvosa, Landgraf doktor a betegséget egyszerű náthaként diagnosztizálta. Apja állapotát Cosima sem vette komolyan, ő vagy az unokák időnként átszaladtak néhány percre, aztán mentek is tovább. A legfiatalabb unoka, Siegfried az első napokban átkísérte nagyapját ebédelni a Wagner villába, akinek nemsokára már ehhez sem volt ereje, és ettől kezdve a Wahnfriedből küldték át neki az ebédet. Landgraf doktor nem állt ugyan a helyzet magaslatán, de azt azért javasolta, hogy a Mesternek mindennap friss húslevest főzzenek. Lina dühödten írta be a naplójába azt a méltatlan jelenetet, amikor a Wahnfriedből visszaüzentek: húslevest csak heti két alkalommal főznek, úgyhogy aznap sültcsirke és almakompót lesz az ebéd. A helyzet rohamosan romlott, Liszt egyre bágyadtabb lett, állandóan aludt, ha pedig ébren volt, köhögőrohamok kínozták. Néha játszott egy parti whistet a tanítványokkal, de ahhoz már nem volt ereje, hogy a kártyát megtartsa, a lapokat Lina a adta sorban a kezébe. A lány felháborodással jegyezte fel a naplójába, hogy a tanítványok milyen kevés részvétet mutatnak, és távollétében lekicsinylően beszélnek Lisztről, mondván, az öreg bolond, vagy már megint részeg.

Amikor Liszt már a fotelből sem tudott egyedül felkelni, Cosima elhivatta az erlangeni egyetem egyik tekintélyes professzorát, Fleischer doktort, aki azonnal megállapította a tüdőgyulladást. A családtagok ettől kezdve Linát, mint idegent kitiltották a házból, de ő meghúzta magát a kertben, és amikor csak tehette, belopózott a házba. Azt, hogy a helyzet kritikus, Cosima is megértette, és bejelentette, hogy mostantól ő virraszt apja mellett. A szalonba vitetetett egy ágyat, de csak késő este érkezett, hajnalban pedig távozott. Július 30-án egész nap a Wagner fesztiválon felügyelte a próbákat és az előadásokat, éjjel pedig olyan mélyen aludt, hogy csak sokára hallotta meg apja kiabálását. Mire az orvos megérkezett, Liszt eszméletlen volt. Másnap még néhány pillanatra magához tért, aztán örökre elaludt.

Cosima egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy apját a Wagner-fesztivál kellős közepén éri a halál. Kapkodása további szerencsétlen és kellemetlen közjátékokat eredményezett: a holttest bebalzsamozásához hívott borbély tapasztalatlan volt és ügyetlen, ráadásul a holttestet Wagnerék régi mindenese egy talicskára emelt fémkoporsóban akkor tolta át a Wahnfriedbe, amikor – hétfő délelőtt lévén – az utca tele volt kíváncsiskodókkal. Az augusztus 4-én megtartott gyászmise sem volt igazán sikerült, hiszen a neves kollégák közül csak Anton Bruckner vállalta a szereplést, de ő is a Parsifal témáira improvizált az orgonán, Liszt műveiből egyetlen taktus sem szólalt meg. A másnapi Bayreuther Tagblatt gyászjelentésében az elhunytat elsősorban Wagner támogatójaként és Cosima apjaként említették, aztán jött a méltatlan harc Weimar, Pest, és Bayreuth között a holttest birtoklásáért. Nem véletlen tehát, hogy Liszt kevésbé félt a haláltól, mint attól, hogy az épp Bayreuthban éri utol.

Bokor Gabriella