Hírlevel archívum > Legato 65 – 2018 február > ZENEAKADÉMIA HÁROM ÓRÁBAN
ZENEAKADÉMIA HÁROM ÓRÁBAN
Sűrítve kaphatták meg a Zeneakadémia esszenciáját egy különleges januári estén a Baráti Kör legutóbbi szalonjának vendégei. A programot kiemelt támogatóink számára rendeztük, akik az éves tagdíjon felül jelentős összeggel járulnak hozzá az Egyesület tevékenységéhez.
| Megragadható-e a lényeg egyetlen este alatt? A válasz igen, de ehhez két olyan egyéniség kell, mint Batta András, a Baráti Kör elnöke, és Lakatos Gergely, a Zeneakadémia főmérnöke. Ők ugyanis – jobbnál jobb történetek felelevenítésével és képek vetítésével – egyetlen este alatt közelebb hozták hozzánk mindazt, ami a Liszt Akadémiához kapcsolódik: a történet „fizikai” részét, azaz az épület születéséhez, berendezéséhez, és díszítéséhez kötődő sztorikat és részleteket, valamint a szellemit: az alapítók, az itt tanítók és fellépők alakját, amelyek mind markáns nyomot hagytak maguk után.
Az előcsarnokból indultunk, és egy rövid bevezető után a program „Apolló ligetében”, azaz a Nagyteremben folytatódott. A vendégek ezúttal nem a nézőtéren, hanem a színpadon kaptak helyet, ami egészen különleges élmény. Egyrészt azért, mert mindannyian pontosan tudjuk, kik játszottak itt, másrészt pedig a hatalmas, félig sötét, üres nézőteret látni ebből a számunkra szokatlan perspektívából szinte hátborzongató érzés, és minden bizonnyal felejthetetlen is. |
 BATTA ANDRÁS |
| A Nagyterem kialakításánál egyébként – több más, európai koncertteremhez hasonlóan – a lipcsei Gewandhaus hangversenyterme adta a mintát. A Martin Gropius tervezte Gewandhaus esetében sikerült első ízben olyan alakú termet találni, ami az előadóművészek és a közönség számára is elsőrangú volt. Fontos tényező a terem magassága, szélessége, hossza, és az, hogy a közönség legnagyobb része a színpaddal szemben, frontálisan helyezkedjék el. A Zeneakadémia tervezői, Korb Flóris és Giergl Kálmán pályakezdő éveikben Gropiusnál tanultak Berlinben, így tisztában voltak a koncertterem kialakításának minden szempontjával, ismerték az ott alkalmazott műszaki megoldásokat. |  |
| Ezután sorra jönnek az épülethez, a belső kialakításhoz, és a díszítéshez tapadó kifogyhatatlan történetek és érdekességek, gyakran vetítéssel illusztrálva. Arról például idáig még nem nagyon hallottunk, hogy ez az ország első vasbeton vázas középülete, a szerkezeti tervező Zielinski Szilárd tartószerkezeti megoldásai ma is figyelemre méltóak. Egészen különlegesnek számított például a megépítés időszakában a nagytermi középerkély, ami alátámasztás nélkül, mintegy öt méterre nyúlik előre a faltól. Arról sem sokat tudtunk idáig, hogy milyen „háborús sérüléseket” szenvedett a Zeneakadémia: a kupolateremben volt egy lövésnyom, illetve a nagytermet érte kisebb találat, a jobb oldali hátsó kis csillár megsemmisült, a nagy csilláron pedig megritkultak az üveg díszítések. Az épület felújításánál találtak egy gránát darabot, ennek gyújtószerkezetét Lakatos Gergely az irodájában őrzi, mementóként. Azt a rengeteg érdekességet, amit ő és Batta András ezen az estén elmesélt, lehetetlen visszaadni, viszont érdemes utánanézni és az első adandó alkalommal elmenni egy zeneakadémiai vezetett épületbejárásra. |
 LAKATOS GERGELY |
| Persze ZENEakadémia lévén várható volt, hogy a program során a prózát időnként zene is megszakítsa. Vigh Andrea, aki az egyetem történetének 13. rektora – és az első nő – mindig szívesen beszél a hangszeréről, arról, hogy az ötezer éves hárfa az első tudatosan készített hangszer, születését a kutatók a vadászó íjból eredeztetik. Ezen az estén a Zeneakadémia Aranyhárfáját mutatta be, amelynek talapzatán és oszlopán 24 karátos aranyból készült a díszítés. A Minerva fantázianévre keresztelt hangszer meg is szólalt, Vigh Andrea azt a darabot választotta, amit elmondása szerint a leggyakrabban játszanak a hátfások: a 19. században élt, belga-francia hárfaművész és zeneszerző, Alphonse Hasselmans A forrás című darabját. |
 VIGH ANDREA |
| A program utolsó részében két zeneakadémista csatlakozott hozzánk, mindketten húsz évesek. A csellista Devich Gergely, aki már 2014-ben elnyerte a Junior Prima Díjat, és ugyanebben az évben ő képviselte Magyarországot a Fiatal Zenészek Eurovízióján Kölnben, valamint a zongora szakon tanuló Balogh Ádám, az első ifjúsági Tüke-díjas, számos nemzetközi verseny nyertese. Kodályt és Bartókot játszottak, ezzel zárult a műsor, vagyis ez a három óra, amelyben együtt volt múlt, jelen, és jövő.
Bokor Gabriella Fotók: Blankó Eszter és Blankó Miklós |
 DEVICH GERGELY |
 BALOGH ÁDÁM |