„KAMARAZENÉT TANÍTANI A LEGJOBB DOLOG A VILÁGON….”

Az első személyes élményem Devich Jánossal az volt, amikor egyik régebbi növendéke koncertje után épp előttem állt a gratulálók sorában. „Tanár úr, mikor megyünk kávézni?”- kérdezte tőle egykori tanítványa, és ebből a félmondatból sok minden kiderült. Például az, hogy ezek még a legjobb tanár-diák viszonyon is túlnövő emberi kapcsolatok. Azóta többektől hallottam, hogy nem csak kiváló tanárnak tartják, hanem szeretik is. Devich János gordonkaművész – aki a Kodály Vonósnégyes tagjaként harminc éven át járta a világot -, a Kamarazene Tanszék professzoraként vonósnégyest és zongorás kamarazenét tanít. 2005 óta egyben a Zeneakadémia rektori tanácsadója.

Egy 2010-ben készült Legato-interjúval búcsúzunk Devich Jánostól

A KÉNYELMESSÉG A ZENE VÉGÉT JELENTI

A nyár egyik sikerélménye az volt, hogy augusztus végén, a tanévnyitó előtt egy-két nappal, sikerült elcsípni Lakatos György fagottművészt, a Zeneakadémia Fúvós Tanszékének vezetőjét, akit július közepétől kezdve próbáltam utolérni. Akkor végre néhány órát Budapesten töltött, és megejthettük a hetek óta tervezett beszélgetésünket. 

Óriási érdeklődés mellett zajlott le szeptemberben az első Bartók Világverseny és Fesztivál, melynek zsűrielnöke Salvatore Accardo volt. A hegedűművész – akinek technikáját Paganiniéhez hasonlítják – ezúttal vonósnégyesével tért vissza Budapestre: a Quartetto Accardo október 8-án a Nagyteremben adott koncertet, az olasz szerzők műveit bemutató esten Boccherini, Verdi, és Respighi műveit szólaltatták meg.

Virágh András Gábor zeneszerző-orgonaművész, a Zeneakadémia oktatója második alkalommal nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesülete által alapított Istvánffy Benedek Díjat. Az elismerést – amit minden évben egy negyven év alatti zeneszerzőnek ítélnek, egy, az előző évben bemutatott darabjáért – a szerző 2015-ben a Femme fatale című operájáért, idén pedig a Sinfonietta című, nagyzenekarra írt kompozíciójáért kapta, amit a Zuglói Filharmónia mutatott be 2016-ban.