Legato 22 – 2013 július - augusztus
Hangszerritkaság a Zeneakadémián
HANGSZERRITKASÁG A ZENEAKADÉMIÁN
A Zeneakadémia Baráti Köre egy párizsi aukción igazi hangszerritkaságot vásárolt a Zeneakadémia részére: egy kisméretű, háromoktávos Érard-zongorát, ami Liszt első tanítványának – és egyúttal szerelmének, Marie St. Crieq-nek készült. A hangszert július végén szállítják Budapestre, ha szükséges, felújítják, és az ősszel megnyíló Liszt Ferenc- téri épület átadásakor mutatják be. A tervek szerint a zongora ezután a Liszt-Múzeumban kap helyet.
Exkluzív – Prunyi Ilona
GYÓGYÍTÓ ZONGORÁZÁS
Prunyi Ilonához indultam interjút készíteni, aminek az apropója az volt, hogy ötven éve tanít a Zeneakadémián, és épp ennyi évvel ezelőtt indult a szólókarrierje is. Szerencsére szinte minden találkozásban van valami kiszámíthatatlan: a mi, nagyjából félórásra tervezett beszélgetésünkből végül két óra lett, és a témától is eltértünk olykor. Szóba került minden: szakma, család, magatartásformák, élmények, emlékek, csalódások. Az alábbi interjú elé tehát röviden csak annyit: egészen különleges egyéniséget ismertem meg ezen a délutánon.
Portré – Elmauer János
A LÉLEK ÉS A HANG
Aranykorukat élik a magyar rézfúvósok, a Zeneakadémia növendékei sorra hozzák haza a versenydíjakat. Érdekes adalék, hogy a 19. és 20. század fordulóján az Operaház zenekarában – a cseh, osztrák, és német muzsikusok mellett – egyetlen magyar rézfúvós sem játszott, az a jellegzetes magyar rézfúvós hang tehát, amit annyira szeretnek világszerte, az elmúlt száz év során született meg. A mai fiatal generáció egyik tagja, Elmauer János – aki klasszikus trombitát tanul Boldoczki Gábornál, és ősszel kezdi a mesterképzés utolsó évét –szeptemberben a „Fiatal Prága” nevet viselő fesztiválon szerepel zongorista kamarapartnerével. A nyári szünet egyik hűvösebb, esős napján találkoztunk, és egy délelőtti kávé mellett beszélgettünk.