ÉNEKES TRADÍCIÓK

A Marton Éva Énekverseny kapcsán érdemes feleleveníteni, milyen hagyományai is vannak a Zeneakadémián az énekoktatásnak. Ezen a téren is óriási szerepet játszott Mihalovich Ödön, aki 1887-től 1919-ig volt a Zeneakadémia igazgatója, hosszabb ideig, mint bárki más. Amikor az idős Erkel lemondása után átvette a posztot, zongorát, orgonát, hegedűt, csellót, zeneszerzést, és éneket lehetett tanulni, ő ezek mellé bevezette a nagybőgő, a kürt, az oboa, a fuvola, a klarinét, a fagott, a harsona, és a trombitaoktatást. Ahogy azonban említettük, nem csak a hangszeresek jutottak új lehetőséghez, hanem az énekesek is: az 1908/09-es tanévben megalakult a hangverseny-ének tanszék, ami a magánének új, magasabb szintű képzését és a daléneklés fejlesztését célozta meg. A siker nem is maradt el, és a Zeneakadémia végre felvehette a versenyt Farkas Ödön híres kolozsvári énekiskolájával. Az új képzésnek köszönhetően olyan énekesnők kerültek ki a Zeneakadémiáról, mint Medek Anna, Haselbeck Olga, vagy Basilides Mária. Mindez pedig azt jelentette, hogy a pesti Opera végre nem külföldről, hanem itthonról szerződtethette a legígéretesebb tehetségeket.